Trithrinax – számmisztika a botanikában...

A Trithrinax nemzetség három fajt foglal magába. A nemzetség neve egy latin és egy görög szóból eredeztethető, a "tri" hármat, a "thrinax" pedig háromágú szigonyt jelent. Konkrétan azt a háromágú szigonyt, amit a három küklópsz kovácsolt Poszeidónnak. (Arra ugyebár minden bizonnyal rájött a Kedves Olvasó, hogy a küklópszoknak együtt -akárhogyan is számoljuk- három szeme volt... már elnézést.) A furcsa név okára a Genera Palmarum (The Evolution and Classification of Palms) nem ad etimológiai meghatározást, pedig a nemzetség német származású felfedezője és névadója, Carl Friedrich Philipp von Martius az 1837-ben megjelent Historia Naturalis Palmarum című művében részletesen kifejtette, ha valakit esetleg érdekel ilyen részletességgel...:

A nemzetség nevében a hármas szám tobzódásának oka nem a görög mitológiában keresendő, hanem a szigorú botanikában, mégpedig a virágot három csészelevélből álló csésze, három sziromlevélből álló párta, hat porzó (ami ugye 2x3) és három termőlevél alkotja, amelyek összenőnek eggyé... Köszönjük Carl!

Martius pálmája a Historia Naturalis Palmarum című könyvből

A kék tűpálma (Trithrinax campestris) Argentína pampáinak és Uruguay középső részének bennszülött növénye. Az elmúlt évtizedben egyre nagyobb figyelem övezte, amely elsősorban kiváló hidegtűrésének tudható be. Sikerült is a növénykereskedőknek rengeteg matuzsálemkorú példányt összelopni Argentínából, hogy aztán itt Európában kísérletezgessenek vele a lelkes pálmagyűjtők. Csakhogy a jó dél-európai polgárok nem viszik túlzásba a pálmagyűjtögetést, mert náluk nem nagy szám a pálma a több évszázados pálmakertek, az őshonos Chamaerops humilis vagy a lassan invázívvá váló Trachycarpus fortunei miatt. Északon annál érdekesebb, ott sokkal nagyobb az igény a hidegtűrő pálmákra, ott viszont lényegesen több a téli csapadék, mint amit ez faj szívesen elvisel. Amúgy természetes élőhelyén leginkább a száraz területeken honos.

A kék tűpálma rendszerint 2-3 méter magas, 20 cm átmérőjű törzset fejleszt, de előfordulnak magasabb, 5-7 méteres példányok is. Törzsét a leszáradt levelek szoknyaszerűen borítják. Ha ezek a levelek lehullnak, a levélmaradványok, a szürkésbarna durva rostok, és levélhüvelyének hosszú, rácsszerű tüskéi sokáig védik a törzset. A törzs alapjából növekedő sarjakkal később bokorszerű telepeket alkothat, ritkán magányos törzsű marad. Tenyeresen összetett palmate típusú levelének színe a szürkéskéktől a hamvaszöldig változhat, átmérője legfeljebb 60 cm. A kifejezetten merev levél mélyen hasogatott, az egyes szegmensek csúcsa kettéhasított, igen hegyes. A levélnyél rövid, 60 cm hosszú, a levéllemezhez hasonlóan erős tartású, ezért jól ellenáll a szélnek. Masszív kis növény...

A szúnyog pálma (Trithrinax schizophylla) Bolívia dél-keleti, Argentína északi, és Brazília dél-nyugati részén őshonos, ahol egész évben nedves, homokos talajú patak- és folyómedrek közelében díszlik. Gyakran a sűrű záródású erdők lombja alatt él, így a nemzettség másik két fajához viszonyítva a szúnyog pálma a legjobb árnyéktűrő. Ennek a tulajdonságának köszönhetően talán könnyebb a növény téli tartása, és a rövid nappalú hónapokban a levélnyél túlzott megnyúlását elkerülhetjük. Na nem a kertben, hanem a szobában. A schizophylla jelző a görög „osztott” és „levél” szavakból származik. Rendszerint magányos törzset növesztő faj, a kifejlett növények magassága elérheti a 8 métert is. A legszembetűnőbb különbség a másik két Trithrinax fajhoz képest az, hogy levelének színe sötét- vagy szürkészöld, illetve a levéllemez ennél a fajnál lehet a legnagyobb (1,5 m).

A brazil tűpálma (Trithrinax brasiliensis) Brazília dél-keleti részén, Santa Catarina és Rio Grande do Sul szövetségi államok területén honos. Ez a faj a legmagasabb a nemzetség tagjai közül, az idős növény akár 15 méter magas is lehet, a mélyzöldtől a szürkészöldig változó levelei pedig 0,9 – 1,2 méter átmérőjűek lehetnek. A legtöbb beszámoló szerint az idősebb növények megjelenése kimondottan emlékeztet a kínai kenderpálmáéra (Trachycarpus fortunei). Törzsét a levélalap maradványok és a jellegzetes tüskék sokáig borítják.

Hidegtűrésüket száraz körülmények között legfeljebb -5 – -10 °C-ra teszik, és ez bizony nem túl kecsegtető érték. Igaz, ennyit már többször kaptak még a fiatal magoncaim is...

Szépek és esélytelenek.

Háááát bakker…

A közös utálkozás összehozza az embereket. Néha okkal, néha különösebb ok nélkül el lehet utasítani a multikat, a Magyar Postát, a MÁV-ot vagy bármit. Bizonyára jót tesz az idegrendszernek, ha nem torlódik fel a feszültség. A kertészeti fórumok viszont jellemzően nem a késve jött vonatok miatt hangosak…

Az online kertészeti csomagküldő cégek előtt komoly részesedése volt a távollévők között kötött szerződés alapján történő (izgalmasan fogalmaz a kormányrendelet) növénykereskedelemben a színes, termékeiket photoshoppal agyonplasztikázott reklámújságokkal hirdető vállalkozásoknak. Furcsa, hogy ezek a cégek még mindig élnek és virulnak, mint a katalógusukban a 60 cm magas almasuhángon az ötkilónyi termés. Nyilván mindenki tudja, hogy nem teljesen valódi, amit lát, de az így vásárolt termék biztosan olyan lehet, mint az ötöslottó: a kedves fogyasztó egy álmot vesz meg, elképzeli, hogy milyen lesz majd… és persze legtöbbször semmilyen sem lesz. Sem milliárdok, sem 2 literes cserépben, ablakban nevelhető 40 dekás almákat termő fácska. Na, emiatt már szót emel a legbáránylelkűbb kertész is.

Nekem mindhárom –az említett profilú- hazai cégtől jár katalógus. Mert érdekel. A Bakker 2011. őszi katalógusában egy igazán izgalmas terméket találtam, ez a selyemkóró (Asclepias syriaca) (41. old.). Egy három darabos csomag ára 2690 Ft, az öt darabosé pedig csak 3990Ft. Ez azért különösen érdekes, mert a 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet a növényvédelmi tevékenységről 2. § (1) f) szerint „A földhasználó és a termelő köteles védekezni a selyemkóró (Asclepias syriaca) ellen”. A katalógus továbbá azt is tartalmazza, hogy (44.old.) „A Bakker szeretne Önnek segíteni akkor is, ha az Ön által megrendelt termék elfogyott. Ilyen esetben lehetőség szerint azonos, vagy nagyobb értékű árut szállítunk”. Ez a fent belinkelt jogszabály figyelembe vétele alapján – értékét tekintve mindenképp – lehet parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), keserű csucsor (Solanum dulcamara), vagy valamelyik aranka alfaj (Cuscuta spp.) is. Hááát bakker… tényleg mindig valami különleges.

Végül, hogy ne legyen a bejegyzés teljesen OFF, a 11. oldalon található kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei) piktogramja mellett a 80 cm bizonyára nem a növény magasságát jelenti. Ha igen, akkor van egy nem is oly aprócska tárgyi tévedés. A termékfotó mindenesetre egy japán kenderpálmáról (Trachycarpus wagnerianus) készült. Ez van. Osztályismétlés.

Trachycarpus fortunei, 8 méteren túl

A suszter cipője

Alapból azért fontosak a tervek, hogy később pontosan lehessen látni, hogy az eredmény mennyire különbözik tőle, vagyis hogy – a tehetetlen vagy éppen lusta ember gyakori szóhasználatával élve – legyen mitől eltérni. Azt nem tudom, hogy valami ebbe a kategóriába esik-e, ha nem valósul meg, vagy ez csak a legkiválóbb példa a suszter lyukas cipőjére. Mindenesetre megpróbálom felfogni úgy, hogy a saját kertem megépítése azért nem halad, mert nagyon megfontolt vagyok…

Ezek Vincent cipői

A dézsás tesztnövényeket még valamikor tavasszal az előkészített helyszínre húztam, majd tegnap vissza a többi pálma és jukka közé. A kiirtott orgona gyökérről újrasarjadzott, így csaknem kezdhetem elölről a tereprendezést, ami lényegesen könnyebb, ha mégsincs kiültetve semmi (na, csak találtam még egy pozitívumot…). Talajcserét eredetileg nem szerettem volna, most viszont néhány zsák komposztált fenyőkérget és némi érett szarvasmarhatrágyát be fogok forgatni a talajba, mert a Szekszárdi-dombságon a vastag lösztakarón az igen alacsony szervesanyag-tartalmú talaj kiváló a szőlőtermesztésre, de nem annyira a különféle élőhelyekről származó pálmafélék nevelésére.

Nem véletlen, hogy Marcus Aurelius Probus (232 – 282), római császár katonáival az akkori Alisca területén gazdasági megfontolásból szőlőt telepíttetett, és nem európai törpepálmákat, és többek közt ezért sem lehet találkozni az amúgy szépen csengő Chamaerops humilis subsp. pannonicus névvel… csupán ezen, a nyári álmából felébredt blogon.

Phoenix canariensis – Az esélytelenek nyugalmával

A Phoenix canariensis a Kanári-szigeteken őshonos, de kiváló alkalmazkodóképessége miatt szinte mindenütt ültetik a nedves szubtrópusi vagy mediterrán klímájú országokban. A közeli illetve azonos élőhely miatt gyakran keveredik az ehető datolyát termő Phoenix dactyliferával, így sok esetben a természetes fajkereszteződés (nevezzük ezt mostantól úgy, hogy introgresszió) miatt a kereskedésekben megvásárolható Phoenix canariensisről leginkább csak remélhetjük, hogy valójában az. Igazából, ha nem egy génbankot akarunk létrehozni a teraszon vagy a télikertben, akkor ennek nincs túl nagy jelentősége…

A kanári-szigeteki datolyapálma levelei élénkzöldek, szárnyasan tagoltak. Idősebb korban a levélgerince a 3 - 6 méteres hosszúságot is elérheti, és a levelek száma egy növényen gyakran megközelíti a százat is. Törzse masszív, kifejlett korában 10 - 12 méter magas, erősen levélalap-maradványos, szürkés színű.

Látványos levélüstök

Elviseli a félárnyékot, de célszerű minél világosabb helyet választani számára, mert különben a levelei elvékonyodnak, megnyúlnak. Tavasztól őszig a kertben vagy teraszon tartható. Átlagos esetben télen tartsuk világos helyen, hidegházi körülmények között 12 - 14 °C fokon.

Nagyon elterjedt szobanövény, mert látványos, elég gyorsan fejlődik, és elképesztően igénytelen. A fényszegény szocreál kultúrtermek és ebédlők elmaradhatatlan növénye volt mindig is, ahol a félig korhadt fenyődézsából a mélyre törő gyökerek kiemelték a pálmát, de azt egy nejlonharisnyával kiválóan lehetett rögzíteni egy, a mellé szúrt partvisnyélhez vagy maradék szegélyléchez…

Na, ennél azért kicsit többet érdemel, és persze a kiültetésnél is. Ám mivel egyre gyakrabban kerül hangsúlyozásra a hidegtűrése, – amely a legspeciálisabb esetben is -10°C körül lehet –, most bizonyíhat, bár igazából szinte semmi esélye sincs a túlélésre…

Chamaerops humilis – Az egyetlen...

A negyedkori jégkorszak után mindössze két pálmafaj maradt fenn Európában, az egyik a Kréta szigetén őshonos krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti), a másik pedig a Nyugat-mediterrániumban elterjedt törpe-, vagy lószőrpálma. Ez utóbbi, a Chamaerops humilis a földközi-tengeri szigetek és a dél-európai országok mellet Északnyugat-Afrikában is megtalálható, és tulajdonképpen az egyetlen európai pálmafaj, amely a kontinensen is kiterjedt telepekben képviseli magát.

Tudományos nevét alacsony méretéről, közvetlenül a talaj közelében elterülő alakjáról kapta. A humilis jelző a latin humus (föld) szóból származik, jelentése alacsony, törpe. Ebből ered az egyik magyar neve is: a törpepálma. A lószőrpálma név az afrik nevű, lószőrhöz hasonló termékből származik, amely a szálakra hasogatott leveleiből készített rostanyag. Az afrikot a kárpitosok töltőanyagként, az észak-afrikai népek a rostokat teveszőrrel keverve vászon és pokróckészítésre használták. Szárított leveléből különböző használati tárgyakat, seprőt, kosarat készítenek

Bogas torzsavirágzat a levélnyelek között

Rendkívül változékony faj, legyező alakú leveleinek színe a kékesszürkétől a mélyzöldig változhat. Magas törzset csak idős korára fejleszt, de általában ez sem haladja meg a 6 métert. Levélnyele változatos hosszúságú, hegyes tüskékkel szegélyezett. Virágai élénksárgák, virágzata a levélalapok közt szinte megközelíthetetlen, közeli fényképezéséhez vastag munkavédelmi kesztyű javasolt…

Az egyik legidősebb (és ismert korú) példány a Padovai Botanikus Kertben található. A kertbe látogató Goethe már több mint kétszáz éve felnézhetett az ott élő matuzsálemkorú példányra, amely szerepet kapott A növények alakváltozása (Metamorphose der Pflanzen) című botanikai dolgozatában. Goethe pálmája egy saját kis üvegházban, a szélsőséges időjárástól megóvva él a kertben az 1585-ös ültetési ideje óta. A jónéhány törzsű növény igen magasra fejlődött az elmúlt 426 év alatt, a „törpe” jelző inkább a fiatalabb egyedekre vonatkozhat.

A Chamaerops humilisnek széles elterjedése következtében a különböző tájegységeken, más-más talajon és klímán több, sajátos habitussal rendelkező változata alakult ki. Leggyakrabban az alábbi változatok nevével találkozhatunk:

Chamaerops humilis var. argentea (syn. var. cerifera) – kékes levelű változat Északnyugat-Afrikából,

Chamaerops humilis var. humilis – a leggyakoribb zöld levelű változat Dél-Európából

Chamaerops humilis var. vulcano - Szicíliától északra elhelyezkedő vulkáni eredetű szigetről származó törpe változat

Kiváló hidegtűrésű növény, száraz körülmények között módszeres takarással túlélheti a hazai teleket is. Majd meglátjuk…