2011. április 22., péntek

Butia eriospatha – most akkor kocsonya vagy lekvár?


A Butia eriospatha Brazília déli részén, 800  1200 méter tengerszint feletti magasságban, a hegyoldalakon és fennsíkokon viszonylag gyakori növény. Az ország ezen régiója lényegesen hűvösebb, mint a többi része; Paraná, Santa Catarina, és Rio Grande do Sul államokra a nedves szubtrópusi éghajlat a jellemző, és télen gyakran előfordul fagypont alatti hőmérséklet is, amely azért a -4 °C-ot ritkán haladja meg. Így Észak-Európában minden bizonnyal eredményesen nevelhető növény lehet a kertekben, főként, ha figyelembe vesszük, hogy természetes élőhelyén az éves csapadék 1500 és 3000 mm között van.

Az elöl lévő példány lesz kiültetve...

A pálmavirágúak rendjének növényei közt jellegzetes a virágzatot fiatal korában beburkoló buroklevél, az ún. spatha. Ez lehet fajmeghatározó bélyeg is, mint pl. a Butia fajok esetében. A Butia capitata és a Butia eriospatha egymáshoz igen hasonló megjelenésű növények, köztük csupán apró különbségek figyelhetőek meg. A B. eriospatha levelei a természetben jellemzően zöldebbek, és a buroklevelének felszínét vörösesbarna, gyapjúszerű szűrök borítják. Sikerült is angol nyelvterületeken ez utóbbi tulajdonságáról elnevezni, így kapta meg a frappáns „gyapjas” (wooly) jelzőt. Mivel a növény gyümölcsét nemcsak a brazil kisemlősök fogyasztják, hanem készíthető belőle lekvár vagy gyümölcskocsonya is, természetesen ennek is szerepelnie kell a névben: „zselé” (jelly). Vagy „gyümölcskocsonya”. Én a hazai hagyományok alapján önhatalmúlag engedélyezem a „lekvár” kifejezést is, így a növény közönséges neve kissé zavarosra sikeredett a tükörfordításban: gyapjas lekvár pálma… Egyébként az ógörögből eredeztethető tudományos nevében az eriospatha jelző szintén gyapjas buroklevelet jelent.

Masszív, fél méter átmérőjű, szürke színű törzset növeszt. A levélalapok sokáig a törzsön maradnak, majd az idős növényeknél a leválásuk után szabálytalan gyűrűs, ripacsos felületet hagynak maguk után. Felfelé irányuló szárnyasan összetett levelei kecsesen visszahajlanak. A levelének hossza rendszerint 120  180 cm. Virágai sárgák, néhány cm hosszú, tojásdad gyümölcsei pedig narancs színűek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése