Obligát mutualizmus

─ avagy hogy is van ez a beporzás a jukkáknál ─

A jukkamoly (Tegeticula yuccasella) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó sárgás virágmolyfélék (Prodoxidae) családjának egyik Észak-Amerikában előforduló faja. Az apró méretű, jellegtelen megjelenésű lepke Texas államtól a Központi-síkságon át egészen Kanadáig, és a Központi-síkságtól keletre az összes régióban megtalálható.

A fonalas pálmaliliom (Yucca filamentosa) természetes elterjedési területe az Egyesült Államok délkeleti államaiban van, de kiváló alkalmazkodóképessége miatt nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is gyakran ültetett, már-már közönséges kerti dísznövény.

Általánosságban a jukkák porzását a Parategeticula, Prodoxus és Tegeticula nem képviselői, gyűjtőnéven a jukkamolyok végzik. A lepkék a speciálisan kialakult állkapcsi tapogatóikkal (palpus maxillaris) növényről-növényre szállva gyűjtenek pollengolyót, amellyel aztán beporozzák a virágot, a petéiket - szigorúan csak néhányat - pedig az általuk beporzott virágba helyezik. Hernyóik a jukka éretlen magvaival,magkezdeményeivel táplálkoznak. Mivel egy termésben több száz magkezdemény van, a lárvák által okozott veszteség kiegyenlítődik azzal, hogy a moly elvégezte a beporzást.

Populációdinamikai szempontból nem elhanyagolható, hogy nem minden virág képez termést ─ még abban az esetben sem, ha a beporzás megtörtént ─ illetve hogy a sok hernyót tartalmazó termések lehullanak, abortálódnak, hiszen ez jelentősen korlátozza a jukkamolyok számát. Nagy tehát a szelekciós nyomás a túl sok petét rakó lepkéken, tulajdonképpen a jukka nem engedni szaporodni azokat a példányokat, amelyek nem tartják a be az egyensúly játékszabályait.

Szóval ez a különös kapcsolat az obligát mutualizmus, amely leegyszerűsítve a különböző fajok közötti olyan kölcsönhatás, amely feltétlenül szükséges, továbbá mindkét fél számára előnyös.

Persze a rendszer ennél kicsit árnyaltabb: a Tegeticula yuccasella nem csak a Yucca filamentosa esetében végez beporzást, hanem más jukka fajok (pl.: Y. glauca, Y. constricta, Y. rupicola, Y. pallida, Y. reverchoni és a Y. aloifolia) esetében is, illetve nemcsak a Tegeticula yuccasella vesz részt a Yucca filamentosa beporzásában, hanem a Tegeticula cassandra és Tegeticula intermedia is. Az már tényleg csak zárójelben megjegyzendő apróság, hogy az azonos élőhelyen az izoláltság hiánya miatt egyes jukka fajok génkészletének egy része a természetes körülmények közötti hibridizálás révén átkerülhet egy másik jukka fajba, fajkereszteződés vagy más néven introgresszió történhet...

A fent leírtak dacára édesapám kertjében ─ molyok ide vagy oda ─ termést hozott a fonalas pálmaliliom. A magok szemlátomást beértek késő őszre, várják a tavaszi vetést.

A fonalas pálmaliliom (Yucca filamentosa) termése...

 ...és magjai.

Itt van az ősz, itt van újra...

...nekem pedig hanyag eleganciával sikerült posztmentesen tölteni fél évet. Pedig történt pár érdekes dolog néhány pálmámmal, úgyhogy most egy maratoni beszámoló következik.

Április végén már tisztán látszott, hogy melyik növény vészelte át a telet,és a hótól sem mentes tavaszt. A legtöbb példány a fajra jellemző növekedési eréllyel nekivágott a nyárnak, komoly meglepetést egy-két kivétellel semmi nem okozott.

A többség teljesen rendben van...

Az összes kenderpálma szépen fejlődött, viszont megemlítésre érdemes az a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), amelyik minden védelem nélkül telelt. Igyekeztem olyan helyre ültetni, ahol a télen is kap napfényt, viszont árnyékolást és csapadékvédelmet nem biztosítottam számára. Ezzel lehet legkönnyebben kivégezni szerencsétlent, mert a fagyott talajból vizet felvenni nem tud, cserébe a napfénytől vidáman párologtatni kezd, így tulajdonképpen kiszárad. Ennek ellenére nem ez történt, ─ talán a véletlennek is köszönhetően ─ tökéletes állapotban megmaradt, és a csúcsrügy nem sérült a téli csapadéktól. A legfiatalabb levélen látszik némi sérülés, de ezt a nyár folyamán túlnőtte, hozott még négy-öt új levelet. Mivel a legforróbb napokon sem vittem túlzásba az öntözést, közvetlenül mellette kiszáradt egy eukaliptusz, pedig az jól bírja ─ illetve bírhatta volna ─ a szárazságot.

Kínai kenderpálma  márciusban...

...és szeptemberben.

6 éve kezdtem el nevelni három darab brazoria szabalpálmát (a kertészeti kereskedelemben Sabal × texensis, hivatalosan Sabal × brazoriensis). Ez egy fajhibrid (Sabal minor × Sabal palmetto) és elvileg nagyon szívós, törzset fejlesztő szabalpálma faj. Az egyik két évvel ezelőtt egy nyár eleji átültetés során sokkot kapott a semmitől: nem bolygattam meg komolyabban a gyökerét, nem öntöztem vagy tápoztam túl... ennek ellenére elhalt a csúcsrügy. A maradék két idősebb növényből egyet kiültettem, ami néhány alsó levél elvesztése mellett simán átvészelte a telet, majd egy kósza vakond közvetlenül a növény tövénél egy építészeti szempontból is jelentős túrást épített, gondolom átrágva a pálma gyökérzetének nagy részét. Az eredmény a szokásos, "kijött a közepe" ─ ahogy a mániákus pálmagyűjtők körében ez némi szakmaiatlasággal jól megfogalmazva vagyon. Kár érte...

Brazoria pálma márciusban...

...és júniusban.

A kiültetett gyapjas zselépálma (Butia eriospatha) tavasszal még reménykedésre adott okot, nyár közepére szép lassan eltűnt. Nem sok levele maradt, de a néhány középső még zöld volt, majd sárga, aztán elszáradt. Erre eredetileg meg mertem volna esküdni, de mégiscsak jó lett volna, ha kicsit összekapja magát, mint a többi, hasonló hidegtűrésű pálma.

Ilyen volt a Butia... és most nincs.

Érdekes, hogy a kék tűpálma (Trithrinax campestis), és néhány törpe szabalpálma (Sabal minor) pont annyi levelet veszített el a télen, mint amennyit év közben fejlesztett. Így hosszú távon sem fognak sok vizet zavarni, minden őszre lesz ott három-négy osztatlan levél. Nem túl látványos jószágok.

A Trithrinax campestis ennyit nőtt fél év alatt

A nagyobb, konténerben nevelt európai törpepálmák (Chamaerops humils) évek óta virágoznak nálam, de a női ivarú növények eddig minden alkalommal ledobták terméseiket. Most két darab mag megmaradt. Ez bizony nem sok, pedig érdekes lesz a majd kicsírázó növény, mert mellette egy-egy porzós 'Vulcano' és egy 'Argentea' van. Szóval vagy nagyon masszív, törpe-növekedésűek, vagy kékes árnyalatúak lesznek a magoncok. Már ha kicsíráznak.

(Nem bő) termés

Május végén a Yucca aloifolia × Yucca glauca ssp. stricta hibrid is virágzott, én balga meg sem próbáltam beporozni sem önmagával, sem más jukkával. A virágzástól annyi energiát elveszített, hogy nyár végére saját árnyéka lett csupán. Nyilván megújul majd a gyöktörzséről, mint ahogy a többi Yucca aloifolia is tette. Ez utóbbiak nem bírták a telet, az egy méteres növények kidőltek, viszont helyettük 5-6 növény fejlődött. A sarjak közül néhány bekerül majd a növényházba utánpótlás gyanánt.

Együtt virágzott a mögötte lévő Yucca recurvifoliával

Szintén majdnem eltűnt egy új-mexikói agávé (Agave parryi subsp. neomexicana) a lucskos tavaszi löszben, majd egyszer csak megjelent. Igaz, cseppet sem figyeltem arra, hogy laza szerkezetű, kiváló vízelvezetésű talajba kerüljön. Kiültettem és kész. Így nem csoda, hogy nem nagyon hasonlít az új-mexikói rokonokhoz. Hasonló a helyzet a nyugati üstökvirág (Dasylirion wheeleri) esetében is, meglepő, hogy életben van. Nyáron egyiket sem öntöztem.

A mindent elviselő agávé

Végül jöjjön az év sztárja, a saját hamvából újuló fonalas washingtonia pálma (Washingtonia filifera). Gyakorlatilag a földdel volt egyenlő, de az elképesztő növekedési erély és a gombaölőszeres kezelés megtette jótékony hatását, villám-tempóval tolta ki az új leveleket, egyre nagyobbakat, majd Szent Mihály napja után úgy megállt a fejlődésben, mint minden más is. Függetlenül attól, hogy most jól vizsgázott, nem ajánlanám mindenkinek, hogy: kiültetve, a kertben van a helye...

A képek március, április, május, június, augusztus és szeptember hónapban készültek.

Szent György napi kihajtás

Április 24. napját Európa nagy részén a tavasz kezdeteként tartották számon, Magyarországon pedig ezen a napon történt az állatok első kihajtása. Számos népi hiedelem is kötődik ehhez a naphoz, kiválóan alkalmas a varázslásra, a fiatalok összepárosítására, a bőséges tejhozam eléréséhez a harmatgyűjtésre... de félnivaló is van bőven, nagyon aktívak voltak ilyenkor a boszorkányok, de a rontás ellen – szerencsére – füstöléssel lehet védekezni. Meg fokhagymával. (Remélem alkalmas a rontáslevételre egy fokhagymás tejfölös füstölt tarjás pizza is, mert akkor nincs miért aggódnom...)

Mivel a mai napon a két tengerimalacunkat nem szándékoztam a negyedik emeletről kihajtani, maradt a kertészkedés, és ennek következményeként a csodálkozás: bizony, bizony mondom néktek, a kiültetett  fonalas Washington-pálma (Washingtonia filifera) túlélte a 2012/2013. évi telet. Ügyes.

A csúcsrügy fölött elvágott pálma - arasznyi új levéllel. Szóval kihajtott.

"A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki

 hogy a hit megszünteti a démonok uralmát,

és a gonoszt minden alakjában legyőzi."

Pálmavasárnap – Dominica palmarum

A datolyapálmát (Phoenix dactylifera) a legrégebb óta termesztett kultúrnövényként tartják számon, és ez a többezer évnyi termesztés pont elég volt ahhoz, hogy mára a pontos származásáról ne tudjunk túl sokat. Az Indus völgyétől Északnyugat-Afrikáig mindenhol megtalálható volt, és a növény számtalan felhasználási módja miatt mindenütt telepítették a térségben, ahol termést tudott hozni. A datolyát termelő közösségek egyik legrégebbi lelete Kr. e. 7000 körüli időkből (ezt leírni is sokkoló...) származik, a mai Pakisztán területén elhelyezkedő Mehrgarh lelőhelyről. Tekintve, hogy a datolyapálma termesztése jelenleg 40 országban történik, és hogy az elmúlt évben mintegy 7.400.000 tonna gyümölcs került a kereskedelmi forgalomba (amelyből Emirates Journal of Food and Agriculture szerint az arab térségben 84 millió darab termesztésben lévő pálma mintegy 5.400.000 tonnányi datolyát termelt meg), nem csoda, hogy a növény ma is komoly megbecsülésnek örvend, hasonlóan, mint kilencezer évvel ezelőtt.

Nekifutás nélkül meg lehetne tölteni egy agrár- és kultúrtörténeti szakkönyvet a datolyapálmáról, és ez a könyv megkaphatná az "avagy hogyan legyünk öt centiméterrel magasabbak" vagy "préseljünk herbáriumot könnyedén" alcímet is, de a fiktív témavázlat helyett csupán egy aktualitásról szólnék, ez pedig a húsvét előtti vasárnap, a virágvasárnap.

A Szent Család menekülésekor Mária kérésére a datolyapálma gyümölcsével táplálta a kis Jézust, lehajtotta ágait és árnyékával enyhítette a sivatag forróságát fölötte. Jézus megáldotta a pálmát, a szabadulás jelképévé tette, és megígérte, hogy jeruzsálemi bevonulásától kezdve a halál felett aratott győzelmének lesz diadalmas jele. Legalábbis a datolyapálma eredetmagyarázó mondája és a Magyar Katolikus Lexikon szerint.

János evangéliumában pedig (12:13) az alábbi sorok szerepelnek:

„Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta,

hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak,

kivonultak a fogadására, és így kiáltottak:

»Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!«”

Fotó: Bolivianpride

Így lett Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére elrendelt pálmaszentelés és pálmaágas körmenet neve a Dominica palmarum, azaz pálmavasárnap. Mivel Magyarország nem tartozik a datolyatermő vidékek közé, ez a nap a virágvasárnap nevet kapta. Igaz, Lengyelország, Finnország, Dánia, Svédország és Norvégia sem kimondottan a rekkenő hőségben felüdülést nyújtó pálmaligeteiről híresek, mégis ott az elnevezésben az utalás megmaradt: Niedziela Palmowa, Palmusunnuntai, Palmesøndag, Palmsöndagen és Palmesøndag...

Pálmaligetet Magyarországnak

– vészfűtés nélkül –

Az időjárás előrejelzés szerint március közepére ismét éjszakai fagyokkal és hóeséssel kell számolni, amit most a 20 fokban egyáltalán nincs kedvem még elképzelni sem. Ma délután ünnepélyesen kikiáltottam a 2013. évi tavasz beköszöntét, és elkezdtem a pálmák téli védelméül odahordott mintegy köbméternyi falombot szétteríteni.

Az igazán enyhe tél miatt nem meglepő, hogy végzetes kár nem érte a növényeket. A teljesen esélytelennek gondolt növények persze hozták a jóslatot, megcsúnyultak. Ezen a télen a kert legkitettebb részén, kb. két méter magasban mért legalacsonyabb hőmérséklet is csak -10,4 fok volt, ami egy kellemes 8a USDA zónának felel meg. Ennyi pedig előfordul még Rómában is, ahol a botanikus kertben pár száz évvel korábban ültették el a nálam is megtalálható pálmákat. Ott mondjuk megmaradnak még a Phoenix és Washingtonia fajok is...

A Római Botanikus Kert – na ilyen itt biztosan nem lesz mostanában, és talán nem is kell
(csak savanyú a szőlő)

Fotó: Andrej Paušič

Azt eddig is jól tudtam, hogy lehet Magyarországon kiültetve pálmákat nevelni (és ezt számtalan példa bizonyítja is), de valahogy 2012 tavaszáig komolyabban nem álltam neki az ültetésnek. Nem tudom miért. Pedig már 2006-ban azt írtam nyitószövegként a szép múltú Pálmaliget Magazinban, hogy:

"Lassan négy évtizede foglalkoznak Magyarországon tudatosan egyes pálmafajok kerti nevelésével. Az első hallásra hihetetlennek tűnő ötlet hátterében többek közt a Trachycarpus fortunei (Kínai kenderpálma) áll, melyet szerte Európában egyre több kertben ültetnek Svédországtól Bulgáriáig. Mint a faj magyar neve is mutatja, Kínából származik, de miután viszonylag könnyen nevelhető, számos országban ültetik kertekbe, parkokba. Már a 19. században megpróbálták a Trachycarpus fortunei egyes példányait holland és angol botanikus kertekben szabadon nevelni, de ezen országok éghajlata nagyban eltér a miénktől. Mára jó néhány magángyűjtemény büszkélkedhet nálunk is idősebb, kifejlett példánnyal. Elsősorban azokon a területeken tud szépen fejlődni, ahol vagy a helyi mikroklíma ezt lehetővé teszi (borvidékek déli lankái, nagyvárosok), vagy ahol ezt megteremtjük számukra. Tehát nem elképzelhetetlen nálunk sem egy olyan köztéri park, ahol az általánosan ültetett díszfák mellett pálmák is állnak...."

Szóval pótoltam a hiányosságot, és kiültettem kb. 25 db növényt, jó pár fajból. Némelyik kapott téli védelmet, pár pálmával pedig csak annyit törődtem, mint ha valami közönséges díszcserje lenne. Ha jobban meggondolom a dolgot, számítottam némi kiesésre, most mégis örülök, hogy a "kezdőcsapat" a pályán maradt. Természetesen lesznek az idén új belépők is.

A kenderpálmák pontosan úgy néznek ki, mint ősszel, köszönik megúszták. Ezeknek a növényeknek a kiültetéséről már annyi tapasztalat van, hogy nincs is mit túlragozni a szívósságukon. Ami érdekesebb, hogy néhányat napos helyre ültettem, télre nem árnyékoltam, illetve semmilyen téli védelmet nem kaptak, és így is sértetlenek maradtak. 

Tökéletes állapotú japán kenderpálma

(amit régen Trachycarpus wagnerianusnak hívtak)

A törpe szabalpálma (Sabal minor) és a texasi kúszópálma vagy brazoria szabalpálma (Sabal × texensis) vastag falomb alatt csapadékvédelemmel telelt, téli árnyékban. Itt is elsőre minden rendben van, bár tavaly az egyik kb. 10 éves szabalomnál április-május környékén jött ki a középső levél, és kezdett lassan de biztosan elfolyósodni az egész csúcsrügy, szóval még bármi megtörténhet. Most egy kis gombaölőszerrel megtámogattam őket.

Sabal × texensis, háttérben Sabal minor

A fiatal  mexikói kék pálma (Brahea armata) és a kék tűpálma (Trithrinax campestris) alsó levelei sérültek, leszáradtak. Ettől még élnek, viszont nem vagyok biztos benne, hogy a kimondottan lassú növekedésük miatt látványosan fejlődnének ebben az évben. Meglepő az is, hogy kibírták, igazából nem nagyon számítottam rá.

Brahea armata tűrhető passzban

A chilei mézpálma (Jubaea chilensis) úgy néz ki, mint a növényházban telelt társai, konkrétan semmit sem reagált a télre. Helyes, ez a dolga a leghidegtűrőbb szárnyasan összetett levelű pálmának.

Sajnáltam volna, ha ez a Jubaea kipusztul...

A gyapjas zselépálma (Butia eriospatha) már akkor is csúf volt, amikor kiültettem, az általános tápanyaghiányos fizimiskájával nekifeszült a télnek, és meg is úszta. Azt gondoltam, hogy még a szobában is elpusztulna. A hiánytüneteivel eddig nem tudtam mit kezdeni, kapott a kiültetéskor érett szarvasmarhatrágyát, aztán némi szabályozott tápanyagleadású, mikroelemeket is tartalmazó műtrágyát, de semmi. Az idén bevetem a  Zöldítő komplex nevű folyékony lombtrágyát, teszt a lelke mindennek...

Ennél láttam már jobb állapotú Butia eriospathát is

Tökéletes állapotban megmaradt az európai törpepálma (Chamaerops humilis) néhány példánya is, pedig ez a faj a téli csapadékra elég érzékeny. Az alapfaj mellett kiültettem két marokkói változatot (C. h. var. argentea), az egyik kész borzadály, a másikon nincs sérülés. Ez van, az egyedek között is komoly különbségek lehetnek.

Chamaerops humilis alapfaj, teljesen rendben van

És végül a fonalas legyezőpálma (Washingtonia filifera), ami óriás liebling lenne, ha nem zuhanna meg az első komolyabb fagytól. Talán szárazabb körülmények között többet bírna (és bír is ki sokhelyütt), meg az idősebb növények is ellenállóbbak, de továbbra is tartom, hogy ezzel a növénnyel csak annak érdemes a kiültetéssel kísérletezgetni, aki amúgy is a kuka mellé tenné... Persze lehet fölé mobil fóliasátrat építeni, amely télen vészfűtés segítségével megvédi a növényt a fagytól, de ez így túl egyszerű lenne. Az én növényem az összes levelét elveszítette, centiről centire vágtam vissza a levélalapokat, hogy megtaláljam a sértetlen részt. Lehet, hogy kihajt... Szent György napjára kiderül.

Washingtonia filifera, pontosabban ami megmaradt belőle.

Szerencsétlen torzó...

Pálmabemutató és pálmabörze – beszámoló féle, vagy éppen ahelyett…

Minden rendelkezésre állt szombaton, ami csak szükségeltetik egy pálmabemutatóhoz. Pálma, például az pont van a Füvészkertben… Sok. Fajgazdagság tekintetében az országban a legtöbb. Ehhez társult a kiváló napsütéses idő és 40 uszkve 50 érdeklődő. Nem számoltam.

Egy óra nagyon kevés idő ahhoz, hogy szakvezetés keretében részletesebben lehessen beszélni a Pálmaház történetéről, az épület felújításáról, a gyűjtemény összeállításáról, az egyes növények származásáról, sajátosságairól, veszélyeztetettségéről, szerepéről a táplálkozásban.  Dr. Neményi András mindenesetre megpróbálta. Szaktudásához – az előadása alapján legalábbis – nem fér kétség, és ha a kedves jelenlévő hallgató nem egy elvetemült szakbarbár, akkor bizonyára teljes elégedettséggel hagyta el a kertet, felvértezve a legalapvetőbb ismeretekkel. Számomra az érték inkább a részletekben rejlik…

Ha jobban meggondolom, nem volt semmilyen elvárásom az előadással kapcsolatban, így nem csalódtam sem erre (-), sem arra (+), viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a meghirdetett börzére ki hozza el a növényeit csereberélni. Senki. És árulni sem jött senki. A Füvészkert szaporítóházának növényeit lehetett megvásárolni, néhány tétel esetén bagatell összegért. Akinek eddig nem volt Trachycarpus fortunei a birtokában, az most valószínűleg bespájzolt komoly 300 Ft-ért, igaz, ezt a növényt évek óta lehet kapni a kertben, mert a pálmaház elé kiültetett példányok jóvoltából irgalmatlan mennyiségű mag van (gondolom) minden évben. Ezekből a magokból kapott mindenki a belépőjegy mellé 2 db-ot. Persze voltak más fajok is… Na, fotók:

Neményi András a kínai kenderpálmák alatt

A pálmaház délután, látogatók nélkül

„a részletekben rejlik”

 Latania loddigesii - kék latániapálma

Ravenea rivularis, amelynek nincs magyar neve, de ha az angol közönséges névből (Majesty Palm) és a tudományos névből összetákolunk neki egyet, akkor legyen a legrosszabb verzió: Patakok Fenséges Pálmája, csupa nagybetűvel, hjaaaaj...

Pálmabemutató és pálmabörze az ELTE Füvészkertben

Hírlevelet kaptam, amelyhez a csatolt sajtóanyagot némi módosítással és hozzáfűzéssel továbbítom. Íme:

„Pálmabemutató és pálmabörze az ELTE Füvészkertben

2013. március 2-án szombaton 10-től 16 óráig

Legyen saját pálmája! – a Füvészkertben élő pálmaféléket örökbe lehet fogadni, s minden látogató a belépőjegye mellé kap pálmamagot, hogy otthon kipróbálja, milyen is, ha saját pálmát nevel.

Jöjjön el, hozza el pálmáját vagy szerezze be a Füvészkertben!

Ízelítő az itt nevelt és eladásra kínált különleges pálmákból:

Licuala peltata var. sumawongii, Licuala dasyantha, Hyophorbe verschaffeltii, Hyophorbe lagenicaulis, Caryota mitis, Euterpe oleracea…a többit a helyszínen keresse!

A pálmafélék családja (Arecaceae) 252 nemzetséggel, mintegy 2522 fajjal rendelkezik, s legtöbb faj a trópusokon, illetve szubtrópusi éghajlaton él. A Füvészkertben most megismerheti a pálmák világát, Dr. Neményi András egyetemi oktató segítségével, aki 10 órától szakvezetés keretében mutatja be a füvészkerti és a világban honos pálmákat. Ezután megvásárolhatja a Füvészkertben nevelt pálmákat, vagy az itt kiállítók börzén csereberélhetik saját pálmájukat.”

Ilyen volt a Füvészkert circa 100 évvel ezelőtt

(Foto: Fortepan)

Dr. Neményi Andrásról – számomra – a legfontosabb információ az, hogy a doktori fokozatát a Különböző stressztényezők hatása a Trachycarpus fortunei Wendl. fotoszintézisére című értekezésével szerezte meg. Gyanítom, hogy Magyarországon pálmás témában nem született túl sok Ph.D. dolgozat, szóval az előadó miatt már eleve érdemes (vagy inkább kötelező) elmenni. További infó majd biztosan lesz a Füvészkert honlapján... egyelőre még nincs.