2011. szeptember 21., szerda

Trithrinax – számmisztika a botanikában...


A Trithrinax nemzetség három fajt foglal magába. A nemzetség neve egy latin és egy görög szóból eredeztethető, a "tri" hármat, a "thrinax" pedig háromágú szigonyt jelent. Konkrétan azt a háromágú szigonyt, amit a három küklópsz kovácsolt Poszeidónnak. (Arra ugyebár minden bizonnyal rájött a Kedves Olvasó, hogy a küklópszoknak együtt -akárhogyan is számoljuk- három szeme volt... már elnézést.) A furcsa név okára a Genera Palmarum (The Evolution and Classification of Palms) nem ad etimológiai meghatározást, pedig a nemzetség német származású felfedezője és névadója, Carl Friedrich Philipp von Martius az 1837-ben megjelent Historia Naturalis Palmarum című művében részletesen kifejtette, ha valakit esetleg érdekel ilyen részletességgel...:
A nemzetség nevében a hármas szám tobzódásának oka nem a görög mitológiában keresendő, hanem a szigorú botanikában, mégpedig a virágot három csészelevélből álló csésze, három sziromlevélből álló párta, hat porzó (ami ugye 2x3) és három termőlevél alkotja, amelyek összenőnek eggyé... Köszönjük Carl!

Martius pálmája a Historia Naturalis Palmarum című könyvből

A kék tűpálma (Trithrinax campestris) Argentína pampáinak és Uruguay középső részének bennszülött növénye. Az elmúlt évtizedben egyre nagyobb figyelem övezte, amely elsősorban kiváló hidegtűrésének tudható be. Sikerült is a növénykereskedőknek rengeteg matuzsálemkorú példányt összelopni Argentínából, hogy aztán itt Európában kísérletezgessenek vele a lelkes pálmagyűjtők. Csakhogy a jó dél-európai polgárok nem viszik túlzásba a pálmagyűjtögetést, mert náluk nem nagy szám a pálma a több évszázados pálmakertek, az őshonos Chamaerops humilis vagy a lassan invázívvá váló Trachycarpus fortunei miatt. Északon annál érdekesebb, ott sokkal nagyobb az igény a hidegtűrő pálmákra, ott viszont lényegesen több a téli csapadék, mint amit ez faj szívesen elvisel. Amúgy természetes élőhelyén leginkább a száraz területeken honos.
A kék tűpálma rendszerint 2-3 méter magas, 20 cm átmérőjű törzset fejleszt, de előfordulnak magasabb, 5-7 méteres példányok is. Törzsét a leszáradt levelek szoknyaszerűen borítják. Ha ezek a levelek lehullnak, a levélmaradványok, a szürkésbarna durva rostok, és levélhüvelyének hosszú, rácsszerű tüskéi sokáig védik a törzset. A törzs alapjából növekedő sarjakkal később bokorszerű telepeket alkothat, ritkán magányos törzsű marad. Tenyeresen összetett palmate típusú levelének színe a szürkéskéktől a hamvaszöldig változhat, átmérője legfeljebb 60 cm. A kifejezetten merev levél mélyen hasogatott, az egyes szegmensek csúcsa kettéhasított, igen hegyes. A levélnyél rövid, 60 cm hosszú, a levéllemezhez hasonlóan erős tartású, ezért jól ellenáll a szélnek. Masszív kis növény...

A szúnyog pálma (Trithrinax schizophylla) Bolívia dél-keleti, Argentína északi, és Brazília dél-nyugati részén őshonos, ahol egész évben nedves, homokos talajú patak- és folyómedrek közelében díszlik. Gyakran a sűrű záródású erdők lombja alatt él, így a nemzettség másik két fajához viszonyítva a szúnyog pálma a legjobb árnyéktűrő. Ennek a tulajdonságának köszönhetően talán könnyebb a növény téli tartása, és a rövid nappalú hónapokban a levélnyél túlzott megnyúlását elkerülhetjük. Na nem a kertben, hanem a szobában. A schizophylla jelző a görög „osztott” és „levél” szavakból származik. Rendszerint magányos törzset növesztő faj, a kifejlett növények magassága elérheti a 8 métert is. A legszembetűnőbb különbség a másik két Trithrinax fajhoz képest az, hogy levelének színe sötét- vagy szürkészöld, illetve a levéllemez ennél a fajnál lehet a legnagyobb (1,5 m).

A brazil tűpálma (Trithrinax brasiliensis) Brazília dél-keleti részén, Santa Catarina és Rio Grande do Sul szövetségi államok területén honos. Ez a faj a legmagasabb a nemzetség tagjai közül, az idős növény akár 15 méter magas is lehet, a mélyzöldtől a szürkészöldig változó levelei pedig 0,9 – 1,2 méter átmérőjűek lehetnek. A legtöbb beszámoló szerint az idősebb növények megjelenése kimondottan emlékeztet a kínai kenderpálmáéra (Trachycarpus fortunei). Törzsét a levélalap maradványok és a jellegzetes tüskék sokáig borítják.

Hidegtűrésüket száraz körülmények között legfeljebb -5 – -10 °C-ra teszik, és ez bizony nem túl kecsegtető érték. Igaz, ennyit már többször kaptak még a fiatal magoncaim is...
Szépek és esélytelenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése