Sivatagi show

Már szinte teljesen elfelejtettem, hogy milyen érzés, ha esik az eső. Az kicsit szomorúbb, hogy szinte az egész országnak volt lehetősége elfelejteni, gyakorlatilag majdnem kiszáradt a Kárpát-medence patakostól, folyóstól, Balatonostól. Némi túlzással persze. Nem is posztoltam, hanem öntöztem egyfolytában, aszály volt a Pálmaliget blogon is, eddig…

Szekszárdon egy emberről tudok, aki évek óta figyeli a helyi időjárást, és online hozzáférhetővé teszi az adatokat. Gyakran figyelem a honlapját, főként a statisztikákat. (Van amúgy neve is, Hollendus Zoltán.) Mérései alapján a három nyári hónapban mindösszesen 59 mm csapadék volt. Ehhez társult hosszú heteken keresztül a 30 °C feletti nappali maximum hőmérséklet. Ennek eredményeképp elmaradhatott a fűnyírás, mivel az öntözetlen kertekben és parkokban még júniusban kiszáradt a fű, és azóta szép szalmasárga volt. Ilyen volt az én kertem is, szavannára emlékeztető, kiszáradt növényekkel, teve helyett kutyával.

Néhány tesztnövény kivételével a kiültetett pálmákat természetesen öntöztem. Arra voltam (és vagyok ugyebár) kíváncsi, hogy inváziós fajjá tud-e válni a Trachycarpus fortunei, a Sabal minor vagy a Chamaerops humilis, így a tesztalanyoknál csak annyi volt a gondoskodás, hogy felhúzott szemöldökkel néztem, hogy szárad le egy újabb levél, aztán még egy. Ezzel a nyári kísérlettel pont nem tudok sem igazolni, sem cáfolni semmit. Egy átlagosnál szárazabb évben már nyáron elpusztulnak ezek a szerencsétlenek, így a hidegtűrés az idén, ezeknél a példányoknál nem oszt, nem szoroz. A többi pálma nődögélt, de a kedvezőbb, szabadföldi nevelés miatt az átütő különbség a fejlődés intenzitásában elmaradt, néha még asszimilálni sem tudtak a melegben. A sivatagi élőhelyekről származó pálmák persze jól viselték a száraz forróságot, de ezt nem volt bonyolult előre kikövetkeztetni, ált. isi alsó tagozat.

A globális klímaváltozás miatti vészharangkongatóból több van, mint pálmakertészből – ezért sem veszem el a nyilván okkal aggódók kenyerét…–, úgyhogy a klimatológiai elemzést hagyom a bölcsekre. Viszont van néhány adat a Klímabarát Települések Szövetsége (amelynek Szekszárd is tagja) weboldalán, amit érdemes idézni, majd átolvasni, pl:

„1901 óta a 9. legmelegebb tavasz után június az ötödik, július a második, augusztus pedig a negyedik legmelegebb hónap volt, összességében a 2. legmelegebb nyarat eredményezve az országban.”

Nem csoda, hogy nem fáztunk…

Száraz

(A kép csak illusztráció, ráadásul esküszöm, hogy nem tudom kitől vettem el... sorry.)