2013. október 15., kedd

Itt van az ősz, itt van újra...


...nekem pedig hanyag eleganciával sikerült posztmentesen tölteni fél évet. Pedig történt pár érdekes dolog néhány pálmámmal, úgyhogy most egy maratoni beszámoló következik.
Április végén már tisztán látszott, hogy melyik növény vészelte át a telet,és a hótól sem mentes tavaszt. A legtöbb példány a fajra jellemző növekedési eréllyel nekivágott a nyárnak, komoly meglepetést egy-két kivétellel semmi nem okozott.

A többség teljesen rendben van...

Az összes kenderpálma szépen fejlődött, viszont megemlítésre érdemes az a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), amelyik minden védelem nélkül telelt. Igyekeztem olyan helyre ültetni, ahol a télen is kap napfényt, viszont árnyékolást és csapadékvédelmet nem biztosítottam számára. Ezzel lehet legkönnyebben kivégezni szerencsétlent, mert a fagyott talajból vizet felvenni nem tud, cserébe a napfénytől vidáman párologtatni kezd, így tulajdonképpen kiszárad. Ennek ellenére nem ez történt, ─ talán a véletlennek is köszönhetően ─ tökéletes állapotban megmaradt, és a csúcsrügy nem sérült a téli csapadéktól. A legfiatalabb levélen látszik némi sérülés, de ezt a nyár folyamán túlnőtte, hozott még négy-öt új levelet. Mivel a legforróbb napokon sem vittem túlzásba az öntözést, közvetlenül mellette kiszáradt egy eukaliptusz, pedig az jól bírja ─ illetve bírhatta volna ─ a szárazságot.

Kínai kenderpálma  márciusban...

...és szeptemberben.

6 éve kezdtem el nevelni három darab brazoria szabalpálmát (a kertészeti kereskedelemben Sabal × texensis, hivatalosan Sabal × brazoriensis). Ez egy fajhibrid (Sabal minor × Sabal palmetto) és elvileg nagyon szívós, törzset fejlesztő szabalpálma faj. Az egyik két évvel ezelőtt egy nyár eleji átültetés során sokkot kapott a semmitől: nem bolygattam meg komolyabban a gyökerét, nem öntöztem vagy tápoztam túl... ennek ellenére elhalt a csúcsrügy. A maradék két idősebb növényből egyet kiültettem, ami néhány alsó levél elvesztése mellett simán átvészelte a telet, majd egy kósza vakond közvetlenül a növény tövénél egy építészeti szempontból is jelentős túrást épített, gondolom átrágva a pálma gyökérzetének nagy részét. Az eredmény a szokásos, "kijött a közepe" ─ ahogy a mániákus pálmagyűjtők körében ez némi szakmaiatlasággal jól megfogalmazva vagyon. Kár érte...

Brazoria pálma márciusban...

...és júniusban.

A kiültetett gyapjas zselépálma (Butia eriospatha) tavasszal még reménykedésre adott okot, nyár közepére szép lassan eltűnt. Nem sok levele maradt, de a néhány középső még zöld volt, majd sárga, aztán elszáradt. Erre eredetileg meg mertem volna esküdni, de mégiscsak jó lett volna, ha kicsit összekapja magát, mint a többi, hasonló hidegtűrésű pálma.

Ilyen volt a Butia... és most nincs.

Érdekes, hogy a kék tűpálma (Trithrinax campestis), és néhány törpe szabalpálma (Sabal minor) pont annyi levelet veszített el a télen, mint amennyit év közben fejlesztett. Így hosszú távon sem fognak sok vizet zavarni, minden őszre lesz ott három-négy osztatlan levél. Nem túl látványos jószágok.


A Trithrinax campestis ennyit nőtt fél év alatt

A nagyobb, konténerben nevelt európai törpepálmák (Chamaerops humils) évek óta virágoznak nálam, de a női ivarú növények eddig minden alkalommal ledobták terméseiket. Most két darab mag megmaradt. Ez bizony nem sok, pedig érdekes lesz a majd kicsírázó növény, mert mellette egy-egy porzós 'Vulcano' és egy 'Argentea' van. Szóval vagy nagyon masszív, törpe-növekedésűek, vagy kékes árnyalatúak lesznek a magoncok. Már ha kicsíráznak.

(Nem bő) termés

Május végén a Yucca aloifolia × Yucca glauca ssp. stricta hibrid is virágzott, én balga meg sem próbáltam beporozni sem önmagával, sem más jukkával. A virágzástól annyi energiát elveszített, hogy nyár végére saját árnyéka lett csupán. Nyilván megújul majd a gyöktörzséről, mint ahogy a többi Yucca aloifolia is tette. Ez utóbbiak nem bírták a telet, az egy méteres növények kidőltek, viszont helyettük 5-6 növény fejlődött. A sarjak közül néhány bekerül majd a növényházba utánpótlás gyanánt.

Együtt virágzott a mögötte lévő Yucca recurvifoliával

Szintén majdnem eltűnt egy új-mexikói agávé (Agave parryi subsp. neomexicana) a lucskos tavaszi löszben, majd egyszer csak megjelent. Igaz, cseppet sem figyeltem arra, hogy laza szerkezetű, kiváló vízelvezetésű talajba kerüljön. Kiültettem és kész. Így nem csoda, hogy nem nagyon hasonlít az új-mexikói rokonokhoz. Hasonló a helyzet a nyugati üstökvirág (Dasylirion wheeleri) esetében is, meglepő, hogy életben van. Nyáron egyiket sem öntöztem.

A mindent elviselő agávé

Végül jöjjön az év sztárja, a saját hamvából újuló fonalas washingtonia pálma (Washingtonia filifera). Gyakorlatilag a földdel volt egyenlő, de az elképesztő növekedési erély és a gombaölőszeres kezelés megtette jótékony hatását, villám-tempóval tolta ki az új leveleket, egyre nagyobbakat, majd Szent Mihály napja után úgy megállt a fejlődésben, mint minden más is. Függetlenül attól, hogy most jól vizsgázott, nem ajánlanám mindenkinek, hogy: kiültetve, a kertben van a helye...

A képek március, április, május, június, augusztus és szeptember hónapban készültek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése