2013. október 31., csütörtök

Obligát mutualizmus

 avagy hogy is van ez a beporzás a jukkáknál 

A jukkamoly (Tegeticula yuccasella) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó sárgás virágmolyfélék (Prodoxidae) családjának egyik Észak-Amerikában előforduló faja. Az apró méretű, jellegtelen megjelenésű lepke Texas államtól a Központi-síkságon át egészen Kanadáig, és a Központi-síkságtól keletre az összes régióban megtalálható.

A fonalas pálmaliliom (Yucca filamentosa) természetes elterjedési területe az Egyesült Államok délkeleti államaiban van, de kiváló alkalmazkodóképessége miatt nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is gyakran ültetett, már-már közönséges kerti dísznövény.

Általánosságban a jukkák porzását a Parategeticula, Prodoxus és Tegeticula nem képviselői, gyűjtőnéven a jukkamolyok végzik. A lepkék a speciálisan kialakult állkapcsi tapogatóikkal (palpus maxillaris) növényről-növényre szállva gyűjtenek pollengolyót, amellyel aztán beporozzák a virágot, a petéiket - szigorúan csak néhányat - pedig az általuk beporzott virágba helyezik. Hernyóik a jukka éretlen magvaival,magkezdeményeivel táplálkoznak. Mivel egy termésben több száz magkezdemény van, a lárvák által okozott veszteség kiegyenlítődik azzal, hogy a moly elvégezte a beporzást.
Populációdinamikai szempontból nem elhanyagolható, hogy nem minden virág képez termést ─ még abban az esetben sem, ha a beporzás megtörtént ─ illetve hogy a sok hernyót tartalmazó termések lehullanak, abortálódnak, hiszen ez jelentősen korlátozza a jukkamolyok számát. Nagy tehát a szelekciós nyomás a túl sok petét rakó lepkéken, tulajdonképpen a jukka nem engedni szaporodni azokat a példányokat, amelyek nem tartják a be az egyensúly játékszabályait.

Szóval ez a különös kapcsolat az obligát mutualizmus, amely leegyszerűsítve a különböző fajok közötti olyan kölcsönhatás, amely feltétlenül szükséges, továbbá mindkét fél számára előnyös.
Persze a rendszer ennél kicsit árnyaltabb: a Tegeticula yuccasella nem csak a Yucca filamentosa esetében végez beporzást, hanem más jukka fajok (pl.: Y. glauca, Y. constricta, Y. rupicola, Y. pallida, Y. reverchoni és a Y. aloifolia) esetében is, illetve nemcsak a Tegeticula yuccasella vesz részt a Yucca filamentosa beporzásában, hanem a Tegeticula cassandra és Tegeticula intermedia is. Az már tényleg csak zárójelben megjegyzendő apróság, hogy az azonos élőhelyen az izoláltság hiánya miatt egyes jukka fajok génkészletének egy része a természetes körülmények közötti hibridizálás révén átkerülhet egy másik jukka fajba, fajkereszteződés vagy más néven introgresszió történhet...

A fent leírtak dacára édesapám kertjében ─ molyok ide vagy oda ─ termést hozott a fonalas pálmaliliom. A magok szemlátomást beértek késő őszre, várják a tavaszi vetést.

A fonalas pálmaliliom (Yucca filamentosa) termése...

 ...és magjai.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése