A Phoenix canariensis a Kanári-szigeteken őshonos, de kiváló alkalmazkodóképessége miatt szinte mindenütt ültetik a nedves szubtrópusi vagy mediterrán klímájú országokban. A közeli illetve azonos élőhely miatt gyakran keveredik az ehető datolyát termő Phoenix dactyliferával, így sok esetben a természetes fajkereszteződés (nevezzük ezt mostantól úgy, hogy introgresszió) miatt a kereskedésekben megvásárolható Phoenix canariensisről leginkább csak remélhetjük, hogy valójában az. Igazából, ha nem egy génbankot akarunk létrehozni a teraszon vagy a télikertben, akkor ennek nincs túl nagy jelentősége…
A kanári-szigeteki datolyapálma levelei élénkzöldek, szárnyasan tagoltak. Idősebb korban a levélgerince a 3 - 6 méteres hosszúságot is elérheti, és a levelek száma egy növényen gyakran megközelíti a százat is. Törzse masszív, kifejlett korában 10 - 12 méter magas, erősen levélalap-maradványos, szürkés színű.
Látványos levélüstök
Elviseli a félárnyékot, de célszerű minél világosabb helyet választani számára, mert különben a levelei elvékonyodnak, megnyúlnak. Tavasztól őszig a kertben vagy teraszon tartható. Átlagos esetben télen tartsuk világos helyen, hidegházi körülmények között 12 - 14 °C fokon.
Nagyon elterjedt szobanövény, mert látványos, elég gyorsan fejlődik, és elképesztően igénytelen. A fényszegény szocreál kultúrtermek és ebédlők elmaradhatatlan növénye volt mindig is, ahol a félig korhadt fenyődézsából a mélyre törő gyökerek kiemelték a pálmát, de azt egy nejlonharisnyával kiválóan lehetett rögzíteni egy, a mellé szúrt partvisnyélhez vagy maradék szegélyléchez…
Na, ennél azért kicsit többet érdemel, és persze a kiültetésnél is. Ám mivel egyre gyakrabban kerül hangsúlyozásra a hidegtűrése, – amely a legspeciálisabb esetben is -10°C körül lehet –, most bizonyíhat, bár igazából szinte semmi esélye sincs a túlélésre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.