2011. november 21., hétfő

Harmincöt mondat – leginkább magamról…


Pár nappal ezelőtt megtaláltam azokat a fényképeket, amelyeken az első saját csíráztatású pálmáim vannak. Annyira azért nem voltak eldugva ezek a fotók, ettől függetlenül sokáig nem néztem meg őket. Ezek közül a példányok közül nekem talán már nincs is, viszont egy 2006-ban alakult – és azóta igen hányatott sorsú – vállalkozáson keresztül eljutottak sok száz növénygyűjtőhöz. Egy darabig láttam a „Liget” galériájában, hogy mekkorák lettek. Nagyok.

Amúgy az egész ott kezdődött, hogy születésemkor Édesanyám (aki leginkább anci, de ez így olyan szép patetikus...) kapott egy pálmát Édesapámtól (aki pedig leginkább fater). Na, én ennek a megnyúlott levelű phoenixnek a földjét turkáltam pár évig, aztán kitaláltam, hogy dísznövénykertész leszek (jelzem, a kettő között azért eltelt pár év…). Végül nem kertész lettem, hanem agrármérnök, de ez igazából mindegy is.
Aztán egy karácsonykor az aszalt datolyák magjait elkezdtem kicsíráztatni, mert szerettem volna a leértékelten megvásárolt Washingtonia pálmám mellé egy toll-levelűt is. Persze kapásból legalább 80 maggal kezdtem. Az akkori kedvesemtől megkaptam Dieter Kämpfer Pálmák a lakásban című könyvét, bele is írta kedvesen: „…hogy a szenvedélyeid tartósak legyenek…”. Ebben a könyvben elég sok információ van a pálmákról, de azért gyorsan kinövi az ember. A barátnőm közben feleséggé avanzsálódott, aztán anyává, aztán duplanyu lett belőle, és azóta is minden írásomat elolvassa, és – ha hagyom – átjavítja a szertelenségemből eredő barokk körmondatokat. Meg központoz. És továbbra is kedves.

Az első néhány száz Chamaerops humilis és
Trachycaprus fortunei magonc

Aztán megtaláltam az első épeszű emberekből álló – és azóta is működő – fórumot az Indexen, és kitaláltuk, hogy nekünk bizony egy átlátható, egzótákkal foglalkozó oldalra van szükségünk, ami eszméletlen gyorsasággal el is készült. Viktor gyors volt és pontos, bár nem nagyon értette a domainválasztást, szerinte lehetett volna egyszerűbb név is, mint a www.palmaligetetmagyarorszagnak.com. Ezt az oldalt szerkesztettem egy-másfél évvel ezelőttig, aztán már senki sem szerkesztette. Elhatároztam, hogy teljesen függetlenedve összehozok egy új oldalt. Kitaláltam, hogy milyen sablonnal, milyen arculattal, és milyen hierarchiával fog működni. Mindent összeállítottam, már-már fanatikusan, az utolsó színárnyalatig. Sokan tudták, hogy min dolgozom, fel is ajánlották a segítségüket, de ha elakadtam, akkor valahogy mindig egyedül maradtam. Számoltam, a tízedik honlapépítőről pattantam le, amikor a lelkesedésem alábbhagyott. Amúgy egyetlen dolog éltetett, hogy a Ligetről elköltözött Facebook csoport kritikán aluli körülmények között is együtt maradt, mert ez egy közösség, nem százegynéhány névtelen fórumozó. Úgy nézett ki, hogy az új oldal a mai naptól üzemelt volna, de kaptam egy minden bizonnyal jó szándékú megjegyzést az elmúlt posthoz, létrejött a pálmatartók új közösségi oldala. Nagyon más lett, mint amit szerettem volna, de a célnak tökéletesen megfelel. Most nem gondolom, hogy egy hasonló profilú oldalt nekem is össze kellene hoznom. Meg igazából lassan nincs is kinek.

Maradt tehát ez a blog, amely mint internetes napló nem teljesen az én műfajom, de biztosan jó lesz majd visszaolvasni már a néhány hónappal ezelőtti eseményeket is, ha végre tényleg a kertészkedésről fog szólni. Például jó volt a minap visszaolvasni a sióagárdi Gugás-gödör blogját is, ez az egyik leglehetetlenebb project, amiben valaha részt vettem. Kellemesen kilátástalan egy szeméttelepből néhány év alatt parkot csinálni úgy, hogy minimális tőkével és csak önkéntesekből álló munkaerővel lehet számolni. Nagyon komoly összefogásra van szükség, és ebben szerencsére nincs hiány.

Amúgy harmincöt nappal ezelőtt léptem harmincötödik életévembe. Hogy mik vannak…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése