Pálmaligetet Magyarországnak

– vészfűtés nélkül –

Az időjárás előrejelzés szerint március közepére ismét éjszakai fagyokkal és hóeséssel kell számolni, amit most a 20 fokban egyáltalán nincs kedvem még elképzelni sem. Ma délután ünnepélyesen kikiáltottam a 2013. évi tavasz beköszöntét, és elkezdtem a pálmák téli védelméül odahordott mintegy köbméternyi falombot szétteríteni.

Az igazán enyhe tél miatt nem meglepő, hogy végzetes kár nem érte a növényeket. A teljesen esélytelennek gondolt növények persze hozták a jóslatot, megcsúnyultak. Ezen a télen a kert legkitettebb részén, kb. két méter magasban mért legalacsonyabb hőmérséklet is csak -10,4 fok volt, ami egy kellemes 8a USDA zónának felel meg. Ennyi pedig előfordul még Rómában is, ahol a botanikus kertben pár száz évvel korábban ültették el a nálam is megtalálható pálmákat. Ott mondjuk megmaradnak még a Phoenix és Washingtonia fajok is...

A Római Botanikus Kert – na ilyen itt biztosan nem lesz mostanában, és talán nem is kell
(csak savanyú a szőlő)

Fotó: Andrej Paušič

Azt eddig is jól tudtam, hogy lehet Magyarországon kiültetve pálmákat nevelni (és ezt számtalan példa bizonyítja is), de valahogy 2012 tavaszáig komolyabban nem álltam neki az ültetésnek. Nem tudom miért. Pedig már 2006-ban azt írtam nyitószövegként a szép múltú Pálmaliget Magazinban, hogy:

"Lassan négy évtizede foglalkoznak Magyarországon tudatosan egyes pálmafajok kerti nevelésével. Az első hallásra hihetetlennek tűnő ötlet hátterében többek közt a Trachycarpus fortunei (Kínai kenderpálma) áll, melyet szerte Európában egyre több kertben ültetnek Svédországtól Bulgáriáig. Mint a faj magyar neve is mutatja, Kínából származik, de miután viszonylag könnyen nevelhető, számos országban ültetik kertekbe, parkokba. Már a 19. században megpróbálták a Trachycarpus fortunei egyes példányait holland és angol botanikus kertekben szabadon nevelni, de ezen országok éghajlata nagyban eltér a miénktől. Mára jó néhány magángyűjtemény büszkélkedhet nálunk is idősebb, kifejlett példánnyal. Elsősorban azokon a területeken tud szépen fejlődni, ahol vagy a helyi mikroklíma ezt lehetővé teszi (borvidékek déli lankái, nagyvárosok), vagy ahol ezt megteremtjük számukra. Tehát nem elképzelhetetlen nálunk sem egy olyan köztéri park, ahol az általánosan ültetett díszfák mellett pálmák is állnak...."

Szóval pótoltam a hiányosságot, és kiültettem kb. 25 db növényt, jó pár fajból. Némelyik kapott téli védelmet, pár pálmával pedig csak annyit törődtem, mint ha valami közönséges díszcserje lenne. Ha jobban meggondolom a dolgot, számítottam némi kiesésre, most mégis örülök, hogy a "kezdőcsapat" a pályán maradt. Természetesen lesznek az idén új belépők is.

A kenderpálmák pontosan úgy néznek ki, mint ősszel, köszönik megúszták. Ezeknek a növényeknek a kiültetéséről már annyi tapasztalat van, hogy nincs is mit túlragozni a szívósságukon. Ami érdekesebb, hogy néhányat napos helyre ültettem, télre nem árnyékoltam, illetve semmilyen téli védelmet nem kaptak, és így is sértetlenek maradtak. 

Tökéletes állapotú japán kenderpálma

(amit régen Trachycarpus wagnerianusnak hívtak)

A törpe szabalpálma (Sabal minor) és a texasi kúszópálma vagy brazoria szabalpálma (Sabal × texensis) vastag falomb alatt csapadékvédelemmel telelt, téli árnyékban. Itt is elsőre minden rendben van, bár tavaly az egyik kb. 10 éves szabalomnál április-május környékén jött ki a középső levél, és kezdett lassan de biztosan elfolyósodni az egész csúcsrügy, szóval még bármi megtörténhet. Most egy kis gombaölőszerrel megtámogattam őket.

Sabal × texensis, háttérben Sabal minor

A fiatal  mexikói kék pálma (Brahea armata) és a kék tűpálma (Trithrinax campestris) alsó levelei sérültek, leszáradtak. Ettől még élnek, viszont nem vagyok biztos benne, hogy a kimondottan lassú növekedésük miatt látványosan fejlődnének ebben az évben. Meglepő az is, hogy kibírták, igazából nem nagyon számítottam rá.

Brahea armata tűrhető passzban

A chilei mézpálma (Jubaea chilensis) úgy néz ki, mint a növényházban telelt társai, konkrétan semmit sem reagált a télre. Helyes, ez a dolga a leghidegtűrőbb szárnyasan összetett levelű pálmának.

Sajnáltam volna, ha ez a Jubaea kipusztul...

A gyapjas zselépálma (Butia eriospatha) már akkor is csúf volt, amikor kiültettem, az általános tápanyaghiányos fizimiskájával nekifeszült a télnek, és meg is úszta. Azt gondoltam, hogy még a szobában is elpusztulna. A hiánytüneteivel eddig nem tudtam mit kezdeni, kapott a kiültetéskor érett szarvasmarhatrágyát, aztán némi szabályozott tápanyagleadású, mikroelemeket is tartalmazó műtrágyát, de semmi. Az idén bevetem a  Zöldítő komplex nevű folyékony lombtrágyát, teszt a lelke mindennek...

Ennél láttam már jobb állapotú Butia eriospathát is

Tökéletes állapotban megmaradt az európai törpepálma (Chamaerops humilis) néhány példánya is, pedig ez a faj a téli csapadékra elég érzékeny. Az alapfaj mellett kiültettem két marokkói változatot (C. h. var. argentea), az egyik kész borzadály, a másikon nincs sérülés. Ez van, az egyedek között is komoly különbségek lehetnek.

Chamaerops humilis alapfaj, teljesen rendben van

És végül a fonalas legyezőpálma (Washingtonia filifera), ami óriás liebling lenne, ha nem zuhanna meg az első komolyabb fagytól. Talán szárazabb körülmények között többet bírna (és bír is ki sokhelyütt), meg az idősebb növények is ellenállóbbak, de továbbra is tartom, hogy ezzel a növénnyel csak annak érdemes a kiültetéssel kísérletezgetni, aki amúgy is a kuka mellé tenné... Persze lehet fölé mobil fóliasátrat építeni, amely télen vészfűtés segítségével megvédi a növényt a fagytól, de ez így túl egyszerű lenne. Az én növényem az összes levelét elveszítette, centiről centire vágtam vissza a levélalapokat, hogy megtaláljam a sértetlen részt. Lehet, hogy kihajt... Szent György napjára kiderül.

Washingtonia filifera, pontosabban ami megmaradt belőle.

Szerencsétlen torzó...

A pálmák kiültetése – nagyvonalakban

Jó lenne, ha a pálmafélék kiültetése valami igazán különleges technológiát igényelne, mint például a bonsai gyűjtőknél a yamadori első metszése. Jó lenne valami nagy trükk, ami már az első pillanattól különlegessé teszi a pálma kiültetését…, de itt nincs semmi extra. Kell egy ásó, egy barátságos adag, érett szarvasmarhatrágya meg víz. Meg pálma. Ennyi. Esetleg a talajcserénél vagy- javításnál szükség lehet még néhány hozzávalóra: futóhomok estében némi tőzegre meg agyagra, ami raktározza és megköti a vizet és a tápanyagot, illetve a betonkeményre száradó, szerkezet nélküli agyag esetében pedig folyami homokra vagy perlitre, hogy javuljon valamelyest a vízelvezető-képesség és a talaj levegőháztartása. Igaz, ezeket akkor is el kell végezni, ha valami puccos texasi pálma helyett egy fájdalmasan közönséges smaragdtuját ültetünk.

A gyümölcsfák vagy a konténeres díszcserjék telepítéséhez hasonlóan kell ásni egy legalább kétszer olyan széles, és legalább kétszer olyan mély gödröt, mint amekkora a kiültetendő növény konténerének/cserepének átmérője. A gödör aljából nem kell az összes földet kiemelni, elég meglazítani. Erre a meglazított rétegre kell teríteni a szarvasmarhatrágyát, – édesapám szavaival élve: „úgy jóformán” (ez kb. 5 cm vastagságot jelent) –, némileg összedolgozni a talajjal, majd rápakolni megközelítőleg ugyanennyi földet (hogy a gyökérzet ne érintkezzen közvetlenül a trágyával). Aztán jöhet a növény és az öntözés. Azért jobb ilyenkor öntözni, mert a gyökérzónát szépen át lehet itatni vízzel anélkül, hogy teljesen ellevegőtlenítenénk (nicsak! ezt a szót nem ismeri a Word), hiszen a víz elszivárgása után a betemetéskor a földlabda és az ültetőgödör közé került föld morzsalékos szerkezetű marad. Főleg, ha nem tapossuk meg jó keményen, nehogy kiessen onnan. (Hova?) Tehát nem kell úgy tömöríteni, mint egy betonoszlop állításnál, és iszapolni sem. Arany közép. Természetesen az ültetési mélység nem változik, a gyökérnyak maradjon a felszínen.

Kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei) kiültetés közben.

Ha a víz eltűnt, jöhet a betemetés.

(Még mielőtt talajtani okokból kitörne a forradalom, jelzem, hogy a homoknál teljesen mindegy, mit ügyködünk, ész nélkül lehet tolni a vizet, úgyis elfolyik valahova le, aztán oldalra… És még van egy csomó köves-sziklás váztalaj, ahol meg nem árt egy markoló… meg szikes… Tudom. Vagy bele kell piszkálni, vagy marad a természetes növényzet, meg a bálványfa (Ailanthus altissima), annak majdnem minden mindegy.)

Érdemes mulcsozni. A talajfelszín takarása révén nem hagyja túlhevülni, gyorsan kiszáradni, vissza lehet vele szorítani a gyomokat, a lebomlása révén tápanyagot is pótlunk valamelyest, stb… És – nem utolsó sorban – egészen normálisan néz ki a kert. Pláne, ha nem választunk bele valami rózsaszínre vagy égszínkékre festett fenyőzúzalékba. Én „kéregpárti” vagyok.

Június 10-én kiültettem kb. 20 pálmát. Fiatalabbakat, idősebbeket egyaránt. A cél ugyebár az, hogy bebizonyosodjék, mennyire bírják a hazai klímát, vagy éppenséggel, mennyire nem. Sokan télállóként forgalmazzák szerencsétleneket, és ez igaz is, csak kell rájuk fűteni. Hát én nem fogok. És mivel nem vagyok saját magam ellensége, nem áldozom fel a legszebb növényeimet a „tudomány” oltárán…

Ez lett a végső lista (A legfiatalabb növényeket is legalább 3 évig neveltem, valamelyiket 6…):

Brahea armata

Butia eriospatha

Chamaerops humilis

Chamaerops humilis var. argentea

Jubaea chilensis

Sabal minor (több helyről származó magokból)

Sabal × texensis

Trachycarpus fortunei (3 méretben)

Trachycarpus fortunei 'Wagnerianus'

Trachycarpus sp. 'Nainital'

Trachycarpus takil

Trithrinax campestris

Washingtonia filifera

A mexikói kék pálma (Brahea armata) az egyik legkisebb kiültetett növény,

a sorsát illetően nem vagyok túl bizakodó...

Az ELTE Füvészkertből származó törpe kúszópálma (Sabal minor),

háttérben egy chilei mézpálma (Jubaea chilensis)

Texasi kúszópálma (Sabal × texensis), ennek bizony kötelessége lesz kibrni mindent,

főként, hogy télen (is) árnyékban marad

Indiai kenderpálma (Trachycarpus takil). Csak egy nagyobb növényem van, amivel nem kísérletezgetek. Ez is 3 éves elmúlt...

Egy nagyobb, szél által összekócolt kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), jelenleg kb. 40cm magas a törzse. Elől egy gyapja zselépálma (Butia eriospatha), bal oldalon pedig egy tasmániai havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii) lóg be a képbe.

De az idén telepítettem még egy csomó egzótát (Agave parryi subsp. neomexicana – új-mexikói agávé, Araucaria araucana – chilei araukária, Cupressus sempervirens 'Fastigiata Aurea' – arany európai ciprus, Dasylirion wheeleri – nyugati üstökvirág, Eucalyptus gunnii  –  tasmániai havasi eukaliptusz, Laurus nobilis – közönséges babér, Olea europea – olajfa, Poncirus trifoliata – vadcitrom, Quercus agrifolia – kaliforniai tölgy, és vagy 10 Yucca faj…). 

Brahea armata – A mexikói ezüst

A Brahea armatáról szinte minden szakkönyvben, illetve a pálmafélék bemutatására szakosodott weboldalon ugyanazt a néhány mondatot találom. Érthető, hiszen a botanikai leírásban nem lehet nagy különbség a szerzők munkái között, viszont az „érdekesség” vagy „egyéb információ” bekezdésben sincs sok eltérés. Pedig én mindig erre vadászok, mert az, hogy a növény costapalmate levéllemeze hány szegmensből áll, csak néhány fanatikust érdekel. Viszont nagy az öröm, ha kiderül, hogy a Brahea armata magjának kivonata 5-alfa-reduktáz gátló hatású, így prosztata megnagyobbodás ellen használható, továbbá a kopaszodás ellen is hat, sőt a szer használata esetén hajvisszanövés tapasztalható. Igaz, potenciazavarokat okoz… Nem vagyok – egyelőre – negyven feletti, és a hajam is az átlagosnál sűrűbb, úgyhogy az 5-alfa-reduktáz-gátlás most még nem érdekel annyira, szóval keresem a „további infót”…

Nagyon virágzik

Fotó: L. R. Landrum

Etimológia. A Brahea nemzetség neve Tycho Brahe (1546 – 1601), dán származású csillagásznak állít emléket. Brahe eleinte – nyilván nagy tudományossággal – horoszkópokat készített. Sikerült is megjósolnia I. Szulejmán halálát, igaz, a szultán addigra már halott volt, mert Zrínyi Miklós, a szigetvári hős végzett vele. S.K. Ezért a bölcs jóslatért egy kedves rokona, Manderup Parsberg folyamatosan cukkolta, míg egy párbajban el nem döntötték, hogy valóban vicces-e a kései jóslat. A csillagász vereséget szenvedett, és orrából egy darabot otthagyott a párbajtéren, de igazi reneszánsz tudóshoz híven aranyból, ezüstből és rézből olyan műorrot csináltatott magának, amely teljesen bőrszerű benyomást keltett. Mondjuk nem ezért lett a nemzetség neve Brahea, hanem mert lenyűgöző tudású csillagász volt. Tycho Brahe halálának oka amúgy mindmáig tisztázatlan, egyes feljegyzések szerint egy féktelen tivornya eredményeként vizelési probléma lépett fel nála, és húgyhólyaggyulladásban halt meg. Ha tudta volna szegény, hogy a mennyi mindenen segít a Brahea armata magjának kivonata… A latin eredetű armata kifejezés különben fegyverest jelent, de ez csupán a levélnyél tüskézettségére utal.

A Brahea armata (közönséges nevén: sziklapálma, mexikói kék pálma vagy mexikói ezüst pálma…) Észak-nyugat Mexikó (Baja California, Sonora) mészköves sziklás sivatagjainak és Dél-Kaliforniának a jellegzetes pálmája. Természetes élőhelyén általában 9 – 12(15) méteres magasságot ér el. Törzse masszív, levélalap-maradványos, szürkésbarna színű, idősebb korában repedezett, és gyakran szoknyaszerűen borítják a leszáradt levelek. A törzs alapja sokszor kiszélesedik, átmérője eléri a 45 cm átmérőt. Costapalmate típusú induplikát levéllemeze viaszréteggel borított, hamvaskék vagy kékesszürke színű. A levél 1 – 1,2 méter átmérőjű és 40 – 50 szegmensből áll. 1,2 – 1,5 méter hosszú levélnyelének szélét lefelé irányuló hegyes tüskék borítják. A 4(4,5) méteres impozáns virágzata hosszan lecsüngő, kétivarú (hímnős) virágai sárgás krémszínűek. Gyümölcse 2,5 cm átmérőjű, teljes érésben sárga színű, barna foltozottsággal. Magja 18 – 22 mm nagyságú, barna színű.

Szaporítása –mint a pálmaféléknél általában – magvetéssel történik, a friss mag 12 – 16 hét alatt 25 – 30°C hőmérsékleten könnyen csírázik, csírázóképességét akár 3 évig is megőrzi. Eredeti élőhelyéből és származásából adódóan nagyon fényigényes faj, rövid szoktatás után a tűző napot kiválóan viseli. Magyarországon fűtött takarás nélkül eddig nem bizonyult télállónak, bár hidegtűrését az amerikai és az európai megfigyeléseken és kísérleteken alapuló szakirodalom is -12 – -15°C-ra becsüli.

A növény angol (blue hesper palm) és német (Blaue Hesperidenpalme) neve újabb kérdéseket vet fel. Vajon miért használják egy csillagászról elnevezetett nemzetségbe tartozó növénynél a hesper (hesperus, hesperis) kifejezést, amely a „nyugat” mellett Esthajnalcsillagot (Vénusz) jelent? Olyan szépen ragyog a növény levélüstöke a Los Angeles-i és Karl Marx Stadt-i, akarom mondani Chemnitz-i éjszakában? Az első helyes válaszadó kap egy fügét!

Trachycarpus wagnerianus - egy ippon Nipponból*

*a címben szereplő borzalmas szóviccért én kérek elnézést... :-)

A Trachycarpus wagnerianus Japánból került Európába a 20. század elején. Természetes előfordulásának helyszínére (feltéve, ha egyáltalán létezik ilyen) és vadon termő példányaira nincs igazán szakirodalmi hivatkozás, az viszont bizonyos, hogy több száz éve termesztik a szigetországban, ahonnét gyűjtők és kereskedők közreműködésével jutott el a világ számos országába. Nevét a német származású Albert Wagner kertészről, kapta, aki a pálmát elsőként hozta Európába. Az első szállítmányt Ludwig Winter (1846-1912), német származású botanikus és kerttervező vásárolta meg. Az ő személye a szukkulensek és a pálmafélék európai tájépítészeti felhasználása szempontjából különösen jelentős, kertjeiben gyakran helyet kapott a kaktuszok, yukkák és agávék mellett a Jubaea chilensis, Phoenix canariensis és P. dactylifera, Brahea armata, Washingtonia filifera és természetesen a Dél-Európában gyakran ültetett Chamaerops humilis is. Észak-Olaszországban a Liguri Riviérán számos villa kertje őrzi munkáját az azóta óriásokká fejlődött pálmákkal.

Látványos a különbség a Trachycarpus wagnerianus (bal)

és a Trachycarpus fortunei (jobb) között

Az első leírás Trachycarpus wagnerianus néven az olaszországi Webbia növényrendszertani és földrajzi magazinban jelent meg, egy évvel a leíró, Odoardo Beccari (1843 – 1920) halála után. Beccari jó néhány pálmafajt fedezett fel, de a természettudós legismertebb és leglenyűgözőbb felfedezése nem egy pálmaféle, hanem a meghökkentő megjelenésű titánbuzogány (Amorphophallus titanum), amely nemzetségnevének etimológiai fejtegetésébe – rövid gondolkozás után talán nyilvánvaló okokból – most nem kezdenék bele…

A genetikai vizsgálatokra épülő törzsfejlődéstan, úgy tűnik, cáfolja azt az állítást, mely szerint a japán kenderpálma esetében külön fajról lenne szó. Pedig a megjelenésében a kínai kenderpálmától igen különböző növény a legújabb kutatások és a filogenetikus rendszertan szerint a Trachycarpus fortunei egy alfaja (Trachycarpus fortunei ssp. wagnerianus) vagy változata (Trachycarpus fortunei var. wagnerianus) lehet csak.

Alacsony pálma, a kifejlett példányok leggyakrabban 3-4, legfeljebb 6 méter magasságúak. Levelei a kínai kenderpálmáénál kisebbek és merevebbek, a megközelítőleg 60 cm átmérőjű levéllemez levélsugarai pedig szinte soha nem törnek meg még az erős szélben sem.  A levél színe a mélyzöldtől a kékeszöldig változhat. Törzsét a többi Trachycarpus fajhoz hasonlóan levélnyélmaradványok és kenderhez hasonlatos rost burkolja.
A hidegtűrés tekintetében nem kell sokat aggódni érte a telepítése során. Télen a gyökérzetének védelme érdekében a talajfelszín takarásával és a szokásos csapadékvédelemmel könnyen életben lehet tartani szabadföldben is.

A hely és a növények kiválasztása

A kertemben van egy kissé rendezetlen sarok. Évek óta tervezem, hogy oda biztosan egzóták kerülnek, mert az a kert legmelegebb része...

Több évtizeden keresztül a 30-40 négyzetméteres területen elvadult orgonabokrok voltak, amelyek alatt borostyán kúszott. A bokrokat folyamatosan visszavágtam, a feltörő sarjakat ritkítottam, de az idősebb orgonák végül inkább hasonlítottak torzókhoz, mint díszcserjékhez, ezért egy meleg februári napon – pár héttel ezelőtt – végleg elköszöntem tőlük.

A sűrű bokor, a megközelítőleg 3%-os keleti lejtés, a jó benapozottság, a lehullott és soha el nem takarított lomb illetve a magas szervesanyagtartalom miatt itt volt eddig a legmelegebb a kertben. A hűvös reggeleken, amikor szinte mindenhol dér borítja a füvet, igen feltűnő, hogy ezen a folton élénkzöld és a száradt lombtól barna minden. Pár évvel ezelőtt ezért került tesztnövényként ide kiültetésre néhány kínai kenderpálma magonc, amelyekről valahogy mindíg elfeledkeztem, és ezért sem téli takarást, sem öntözést nem kaptak a bokrok tövében. Most ismét megtaláltam őket, semmi fagyási sérülés sincs rajtuk, de nagyon lassan fejlődnek.

A (sok)mindent túlélő magoncok

Tehát erre a területre költöznek ki a növényházból a következő fajok néhány hónap múlva:

Brahea armata - Mexikói kék pálma

Butia eriospatha - Zselé- vagy kocsonyapálma

Chamaerops humilis - Európai törpepálma

Jubaea chilensis - Chilei mézpálma

Nannorrhops ritchiana - Mazari pálma

Sabal minor - Törpe kúszópálma

Sabal minor 'Louisiana' - A törpe kúszópálma Luisiana államból származó, elvileg hidegtűrőbb formája

Sabal x texensis - Erről senki sem tudja, hogy mi, majd kitérek rá egy későbbi postban

Trachycarpus fortunei - Kínai kenderpálma

Trachycarpus 'Manipur' (amely nem annyira tudományos, inkább fantázianév, talán a Trachycarpus martianus egy formájáról van szó)

Trachycarpus nanus - Törpe kenderpálma

Trachycarpus sp. Nainital (sokáig T. takilnak hittem, de minden bizonnyal T. fortuneit takar a név)

Trachycarpus takil - Indiai kenderpálma

Trachycarpus wagnerianus - Japán kenderpálma (vagy fortunei var. wagnerianus, ha így szimpatikusabb)

Trachycarpus wagnerianus x fortunei (amely sokhelyütt 'takagii' néven szerepel)

Trithrinax campestris - Kék tűpálma

Washingtonia filifera - Fonalas legyezőpálma

Vannak köztük fiatal magoncok és 10 éves növények is. Szinte teljesen egyértelmű számomra, hogy melyik marad majd meg, így a kimondottan lassan fejlődő Trithrinaxból azért kerül ki fiatal példány, hogy kisebb legyen a kár a növénygyűjteményemben, a Washingtoniából pedig azért, mert szerintem teljesen esélytelen szerencsétlen. Utóbbi szegény csak azért került be a csoportba, mert az online piactereken szinte mindenki "télállónak" és "fagytűrőnek hirdeti".

Ez végülis igaz, hiszen tudom, hogy van tél Argentínában és Nyugat-Arizónában is – csak az egy kicsit más mint a miénk –, a fagypont pedig a szó szoros értelmében az a hőmérséklet, amelyen egy anyag (jelen esetben a víz persze) folyadék halmazállapotból történő megszilárdulásának átmenete egyensúlyban van. Ez utóbbit akárhogy csavarintom, az a 0 °C. Fagytűrő tehát a pálma, ha kibírja a -1 fokot. Csak hát Magyarországon ennél egy kicsit hidegebb is szokott lenni...