Trachycarpus takil – true or false?

Az indiai kenderpálma a Thalkedar egyik völgyében, Nakuleshwar szent ligetében honos. Ha elsőre nem ugrana be, akkor ez Indiában, a Kumaon régióban található. Ez pedig már a Himalája, 1500 – 2500 méter tengerszint feletti magassággal, gyakran hideggel és hóval.

Egy évszázaddal ezelőtt itt volt megtalálható a Trachycarpus takil legtöbb példánya, de mára kiveszőben van. A Current Scienic (Vol. 96, No. 1,) 2009-ben közölt cikke szerint két, összesen 500 egyedszámnál kisebb populációja van Pithoragarh kerületben (a Kalamuni és Thalkedar erdőségekben) és egy kisebb harmadik pedig az Almora kerületben, ezért a természetes élőhelyén magot sem lehet gyűjteni. Elvileg. Ehhez képest szinte minden európai pálmamag-kereskedő árul a „true takil” néven magokat, pedig Európában teljes bizonyossággal csak néhány növényről lehet tudni, hogy az valóban indiai kenderpálma.

A növényről az első hivatalos leírást Odoardo Beccari (1843 – 1920), olasz természettudós készítette el, amely 1905-ben jelent meg a Webbia Magazinban. Beccari csíráztatott eredeti élőhelyről származó magokat, közülük ma is él néhány általa telepített példány a Firenzében, a Villa Beccari gyűjteményben, és a Római Botanikus Kertben. A leírást is –valószínűleg– ezekről a példányokról készítette.

Ez a példány Madridban látható (Parque del Buen Retiro) – 

talán takil

Kicsit bonyolítja a dolgot, hogy ezekben az olasz kertekben – és persze máshol is – természetes úton kereszteződik a Trachycarpus nemzetség más fajaival (introgresszió), így elveszítve a fajazonosságát. Leginkább ez a botanikai hajlammal fertőzött pálmagyűjtők legnagyobb félelme, de talán ettől még lehet nyugodtan aludni…

A legfontosabb különbség a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei) és az indiai kenderpálma (Trachycarpus takil) megjelenése között, hogy ez utóbbi növénynél a fiatal példányok törzse gyakran aszimmetrikusan, kissé elfekve fejlődik, a levélnyél és a levéllemez találkozásánál, az ún. hastula és a levéllemez kissé elcsavarodik, továbbá a levéllemez merevebb is, mint a T. fortunei esetében, a magok kevésbé vese-alakúak, inkább gömbölydedebbek, és az idősebb növény törzse gyakran lecsupaszodik. Ez mondjuk a Római Botanikus Kertben élő növényre nem annyira vonatkozik, arról a leszáradt levelek az elmúlt jó néhány évtizedben nem hullottak le.

Én is csíráztattam és nevelek immár harmadik éve huszonegynéhány indiai kenderpálmát, ügyelve, hogy ne keveredjen össze a teljesen ugyanolyan kínai kenderpálmáimmal. Eddig nem vettem észre semmi különbséget, talán majd idősebb korukban. Biztosan takil, hiszen mi késztetné a kereskedőket arra, hogy tízszeres áron áruljanak fortunei magokat…

Rhapidophyllum hystrix – Megmondtam én, enyém leszel…

A DavesGarden.com legnagyobb értéke, hogy több mint 49 ezer kertész(kedő) állította össze az ott megtalálható adat- és fotórengeteget, igaz kérdéses, hogy a tartalmat mennyire kontrolálják. De talán semmi sem ösztönzi az Ohio állambéli növénygyűjtőket, hogy hamis információkat adjanak a tűpálmáról (Rhapidophyllum hystrix), amely ugyan őshonos az Egyesült Államokban, de leginkább csak a Florida-félszigeten…

Ohioban egy Oxford* nevű város ad otthont a Miami Egyetemnek**, ahol a növénytani tanszéken egy évtizeddel ezelőtt komolyan kezdtek kísérletezni a hidegtűrő pálmákkal. David A. Francko és Sarah L. Wilhoite meghökkentő eredményről számoltak be a Nemzetközi Pálmaszövetség hivatalos lapjában (Palms, Vol. 46, No. 1), amely szerint gyakorlatilag sérülésmentesen élte túl a 1999/2000. évi telet a védett fekvésbe telepített Rhapidophyllum hystrix, míg a Trachycarpus fortunei és a Trachycarpus takil nagyfokú levélsérülést szenvedett (árnyékos helyen cca. 25%, napos helyen pedig 80%). Így el is terjedt, hogy a lassan csírázó, lassan fejlődő, csaknem veszélyes tüskékkel felfegyverzett faj a leghidegtűrőbb a pálmafélék (Arecaceae) családjában. Ez az eredmény már csak azért is érdekes lehet számunkra, mert a kutatást egy a miénkhez hasonló klímájú államban végezték, ráadásul a La Nina éghajlati jelenség jelentősen befolyásolta Dél-nyugat Ohio klímáját: a forró és száraz nyár után tartós téli hideggel idegelte a kutatókat az időjárás, a minimumhőmérséklet -24 °C volt. Na, ez hideg.

Nemhiába tűpálma

Persze nem csak Ohio büszkélkedhet komoly megpróbáltatásokat túlélt tűpálmákkal, az Egyesült Államok Nemzeti Arborétumában (Washington) az 1970-es évek óta él, mindennemű takarás nélkül egy példány.

A budapesti Füvészkertnek van, nekem (még) nincs idősebb példányom, csak jó néhány magonc, amelyek közül pár biztosan a szabadföldben fog kikötni tavasszal. Amúgy a kifejlett növény magassága 1,5 – 2 méter, a törzs alapjából növekedő sarjakkal bokorszerű, áthatolhatatlan telepeket alkot.  Alacsony törzsét rostok és a hírhedt 10 – 25 cm hosszú, sötétbarna vagy fekete színű tüskék borítják. Legyezőszerű levelének színe sötétzöld, mélyen hasogatott, fonákján gyakran ezüstszürke. Szép.

* amely nem azonos a közismert angol egyetemi várossal

** amely persze csak névrokonságban van a Florida állambeli várossal
(...és különben a szomszédos Indiana államban található még Manchester, Versailles, Hamburg, Edinburgh...) 

Háááát bakker…

A közös utálkozás összehozza az embereket. Néha okkal, néha különösebb ok nélkül el lehet utasítani a multikat, a Magyar Postát, a MÁV-ot vagy bármit. Bizonyára jót tesz az idegrendszernek, ha nem torlódik fel a feszültség. A kertészeti fórumok viszont jellemzően nem a késve jött vonatok miatt hangosak…

Az online kertészeti csomagküldő cégek előtt komoly részesedése volt a távollévők között kötött szerződés alapján történő (izgalmasan fogalmaz a kormányrendelet) növénykereskedelemben a színes, termékeiket photoshoppal agyonplasztikázott reklámújságokkal hirdető vállalkozásoknak. Furcsa, hogy ezek a cégek még mindig élnek és virulnak, mint a katalógusukban a 60 cm magas almasuhángon az ötkilónyi termés. Nyilván mindenki tudja, hogy nem teljesen valódi, amit lát, de az így vásárolt termék biztosan olyan lehet, mint az ötöslottó: a kedves fogyasztó egy álmot vesz meg, elképzeli, hogy milyen lesz majd… és persze legtöbbször semmilyen sem lesz. Sem milliárdok, sem 2 literes cserépben, ablakban nevelhető 40 dekás almákat termő fácska. Na, emiatt már szót emel a legbáránylelkűbb kertész is.

Nekem mindhárom –az említett profilú- hazai cégtől jár katalógus. Mert érdekel. A Bakker 2011. őszi katalógusában egy igazán izgalmas terméket találtam, ez a selyemkóró (Asclepias syriaca) (41. old.). Egy három darabos csomag ára 2690 Ft, az öt darabosé pedig csak 3990Ft. Ez azért különösen érdekes, mert a 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet a növényvédelmi tevékenységről 2. § (1) f) szerint „A földhasználó és a termelő köteles védekezni a selyemkóró (Asclepias syriaca) ellen”. A katalógus továbbá azt is tartalmazza, hogy (44.old.) „A Bakker szeretne Önnek segíteni akkor is, ha az Ön által megrendelt termék elfogyott. Ilyen esetben lehetőség szerint azonos, vagy nagyobb értékű árut szállítunk”. Ez a fent belinkelt jogszabály figyelembe vétele alapján – értékét tekintve mindenképp – lehet parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), keserű csucsor (Solanum dulcamara), vagy valamelyik aranka alfaj (Cuscuta spp.) is. Hááát bakker… tényleg mindig valami különleges.

Végül, hogy ne legyen a bejegyzés teljesen OFF, a 11. oldalon található kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei) piktogramja mellett a 80 cm bizonyára nem a növény magasságát jelenti. Ha igen, akkor van egy nem is oly aprócska tárgyi tévedés. A termékfotó mindenesetre egy japán kenderpálmáról (Trachycarpus wagnerianus) készült. Ez van. Osztályismétlés.

Trachycarpus fortunei, 8 méteren túl

Első az egyenlők között...

Primus inter pares

Az első Magyarországon kiültetett pálmákat a budapesti Füvészkertben láttam, ahová nem csak a növények, hanem A Pál utcai fiúk című regény miatt is mentem. Kíváncsi voltam rá, hogy olyan-e a kert, mint ahogyan azt gyermekkoromban elképzeltem... Hát nem olyan. Nagyobb területre számítottam, nagyobb növényházakra, és persze nem gondoltam, hogy egy kultúrtörténetileg ilyen fontos kert – bizonyára a pénzhiány miatt – ennyire elhanyagolttá válhat. Igazából csalódást okozott az akkor még eléggé leromlott állapotú intézmény.

Azóta sok minden változott, a kertet folyamatosan átépítik, rendbehozzák az épületeket, jelenleg éppen az 1865-ben épült műemléki védettségű Pálmaház és környéke újul meg a kb. 1 évig tartó rekonstrukció során, közel 400 millió forintos uniós támogatásból. Remélhetőleg 2011 augusztusában újra megtekinthető lesz...

Az 1986-ban telepített Trachycarpus fortunei csoport a budapesti Füvészkertben

Az ELTE Botanikus Kertjét vezető Dr. Orlóci László egyike azoknak a szakembereknek, akik elsőként foglalkoztak egyes hidegtűrő pálmafajok kiültetésével, a Pálmaház előtti kínai kenderpálmák (Trachycarpus fortunei) pedig a legrégebben kiültetett példányok közül valók. De nem csak a Füvészkertben történtek hasonló kísérletek, Dr. Debreczy Zsolt a Corvinus Egyetem Budai Campusát övező Budai Arborétumba is telepített a növényből, továbbá Ács Antal a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola gyűjteményét, Forró Marianna pedig a Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertjét gazdagította a kínai kenderpálmával. Természetesen a növénygyűjtőket is rabul ejtette a különös faj, magánkertekben is jó pár példányt nevelnek évtizedek óta.

A Trachycarpus fortunei beszerzése 30 évvel ezelőtt nem volt annyira egyszerű, mint most, amikor gyakorlatilag bárki vehet a növényből az első közelébe eső kertészeti- és barkácsáruházból vagy valamelyik lerakatból. A kérdés csupán az, hogy sikerül-e életben tartani a növényt a hosszú hideg és párás télen temperált hőmérsékletű takarás nélkül, vagy csak a fűtött épületek védelme és a különleges mikroklíma adtak esélyt a pálmák túlélésének.

A kenderpálma – egyelőre – nem lett a kertek gyakori növénye, télen sokszor pusztul el a csúcsrügy a levelek közé szivárgó majd jéggé váló csapadéktól vagy a fóliatakarás alatt gombás fertőzéstől. A hazai nyár gyakran rövidnek bizonyul arra, hogy a növény regenerálódjon a téli sérülések után, és így az a gondoskodás ellenére is legyengül. Nyilván nem teljesen véletlen, hogy nem a pálma lett a fehérre meszelt parasztházak portájának jellegzetes növénye, hanem az ütött-kopott fazékban virító muskátli, ami ugyebár szintén egy egzóta Dél-Afrikából, csak már megszoktuk jelenlétét...