Jubaea chilensis - lassan, és bizonytalanul...

Nincs különösebb elkötelezettségem kimondottan a toll-levelű pálmák felé, de ha már egy kertrészletet szinte kizárólag pálmafélékkel szeretnék betelepíteni, akkor jól jöhet a változatosság. A legjobb hidegtűrésű, legyező levelű Chamaerops és Trachycarpus fajok mellett a túlélésre legesélyesebb a már említett Sabal minor, amely ámbár átmenetet alkot a szárnyalt és a tenyeresen szeldelt levelű növények között, de megjelenésében inkább ez utóbbira hasonlít. Így igazából egy növény jöhet szóba, a dél-amerikai származású Jubaea chilensis (chilei mézpálma, chilei borpálma), amely – tudományos neve után talán nem meglepően – Chile endemikus növénye. Az országon belül több régióban is előfordul, az Andokban 1500-2000 méteres magasságáig is megtalálható. Európában Franciaország déli részén, Spanyol- és Olaszországban is találhatunk idősebb példányokat, és mivel a szárnyalt levelű pálmák közül a legjobb(nak tartott) hidegtűréssel rendelkezik, ezért sokan megpróbálják szabadföldben nevelni a mediterráneumtól jócskán északabbra is, több- de leginkább kevesebb sikerrel.

Itt még Jubaea spectabilis néven,

Meyers Konversations-Lexikon, 1888 12.637b

Robosztus törzsű pálma. Levelei sötét- vagy kékeszöld színűek, kifejlett korában 2-4 méter hosszúságúak és 50-60 cm szélesek. Szürke színű, sima felületű törzse néhány száz év alatt könnyen eléri a másfél méteres átmérőt és a 25-30 méteres magasságot. A növény normálisan 40-60 év alatt válik kifejlett gyümölcstermő példánnyá. Szaporítása nem egyszerű, a magok csírázási ideje néha több évben mérhető. 

Nem kell komoly stresszt okozni a chilei mézpálmának, hogy a csúcsrügy sérüljön. A kiültetés előtt álló, megközelítőleg 8 éves növényem nem csak a fajra jellemző, borzasztóan lassú fejlődés miatt kis méretű, hanem azért is, mert 3 egymást követő télen komoly sérülést szenvedett az említett növekvő csúcs. Nem  túl szakszerű kifejezéssel: kijött a közepe. Ez egy olyan határ a pálmaféléknél, ahonnét ritkán lehet megmenteni a növényt. Valahogy megmaradt, és most majd újból bizonyíthat.

Természetes élőhelyén a pálma nedvéből szirupot és bort készítettek, és a chílei Nemzeti Erdészeti Szövetség (CONAF) engedélyével készítenek ma is. Ez a folyamat a fa pusztulását okozza, mert éppen a nem újuló lombkoronát kell hozzá levágni, csúcsrüggyel együtt. A nagyobb méretű növényeknél a folyton felsértett vágási seb helyén 6 hónap alatt több száz liter cukorban gazdag nedv távozik, amely erjesztve, nagyon titokzatos körülmények között feldolgozva méreg drága  – és az elmondások szerint az európai gyomornak még nem is túl ízletes – italként kerül a komoly kínálatú delikát üzletek polcaira.

A Jubaea chilensis állománya a megfogyatkozott, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a veszélyeztetett kategórián belül a legenyhébb, sebezhető besorolást kapott. Azért nyugalomra semmi ok, hiszen ez annyit jelent, hogy természetes környezetében valószínűleg a kihalás szélére fog kerülni.

Minthogy divatos növény, sokan szaporítják, teljesen biztosan nem fog kihalni, és majd jól vissza lesz telepítve, ha mégis elfogyna Chilében...

Sabal minor - lassan, de biztosan...

A pálmák között a leghidegtűrőbbnek tartott faj, ezért – amióta egy kicsit komolyabban foglalkozom a pálmafélékkel – nagy figyelmet szentelek a Sabal minornak.

Az első növényem a budapesti Füvészkertből származik, majd két német és egy belga kereskedőtől, illetve egy spanyolországi nyaralásból származó magból is csíráztattam. Meglepő módon szemmel látható különbség van már a fiatal növények között is, a teljesen egykorú és azonos feltételek mellett nevelt példányok színe eltér.

A törpe szabalpálma (vagy törpe kúszópálma, vagy kúszó szabalpálma... vagy leginkább nevezzük nevén: Sabal minor) lassú fejlődésű, föld alatti vagy alacsony törzset fejlesztő pálmafaj. Legyező alakú levelének színe a sötétzöldtől a kékeszöldig változhat. A kékesszöld színt a levél viaszoltsága adja, amely nyáron védi a növényt a kiszáradás ellen. A levéllemez mélyen hasított, merev, és akár 60-120 cm átmérőjű is lehet. Virágzata többszörösen elágazó, apró virágai fehér színűek, jelentéktelenek. Terméseinek színe kezdetben világoszöld, majd a teljes éréskor feketére vált.

Virágzó Sabal minor

A semleges kémhatású, üde, tápanyagban és humuszban dús talajokat kedveli, de elviseli a kötöttebb meszes és az enyhén savanyú talajokat is. Természetes élőhelyén, a Mississippi-alföldön, a Parti-síkságon és a Florida-félszigeten a folyóvölgyek agyagos homokjától, a Mississippi által lerakott ártéri löszön át a kiterjedt amerikai bükkösök erdőtalajáig megtalálható. Ez utóbbi a legkedvezőbb a számára.

Sokszor közvetlenül a folyók, patakok árterében vagy mocsaras környezetben él, így jól viseli az időszakosan levegőtlenné váló, nedves talajokat.

Fényigénye nem túl nagy, mert a zárt lombkoronájú erdőkben kevés, szórt napfény jut csak az aljnövényzet szintjére, ahol a törpe kúszópálmák élnek. Ennek ellenére hatalmas, zömök bokorszerű példányok élnek teljes napon is, de ennek fontos feltétele a jó vízellátottság, mert a kifejlett növények hatalmas levéllemezei nagy felületen párologtatnak.

A nagy elterjedési terület változatos környezeti viszonyaiból kitűnik, hogy nem túl érzékeny, jó alkalmazkodóképességű pálmafajról van szó. Egyes elszigeteltebb, Oklahomában és Észak-Karolinában élő populációi jól ellenállnak a zordabb hidegnek is. Az amerikai szakirodalom bővelkedik hidegtűrési adatokban, több államban, így Oklahomában és Kansasban is mértek már -20 °C fokot meghaladó hideget olyan tesztnövények mellett, amelyek szabadföldben, takarás nélkül vészelték át a telet.

A hazai télnek elvileg a legesélyesbben ellenálló Sabal minor 'Louisiana' – egy kis technológiai hiba miatt – nálam már -8 °C-on fagyási sérülést szenvedett a növényházban, ami azért is meglepő, mert szinte minden, a Sabal fajokkal komolyan foglalkozó amerikai kertészet a kiváló hidegtűrése miatt ajánlja. A beszerzőforrásomat persze hiába faggattam a magok pontos származásáról, Ő is ezen a néven vásárolta. Néhány év vagy évtized alatt kiderül majd az igazság, ha megmarad, akkor a louisianai törpe szabalpálma elvileg alacsony törzset növeszt majd, akárcsak a Jean Lafitte Nemzeti és Történelmi Park mocsaraiban...