Tudományos név:
Cycas revoluta Thunb. Verh. Holl. Maatsch Weetensch.
Haarlem 20: 424, 426. (1782)
Tudományos nevének szinonimái:
Cycas inermis Oudem., Arch. Néerl. Sci. Exact. Nat. 2:
394 (1867), nom. illeg.
Cycas miquelii Warb., Monsunia 1: 181 (1900).
Epicycas miquelii (Warb.) de Laub., Blumea 43: 393
(1998).
Közönséges név:
Japán cikász. Történeti szempontból teljesen érthetően,
de rendszertanilag némileg helytelenül a köznyelvben használatban van a
szágópálma, cikász pálma, pálmafenyő, páfránypálma kifejezés is. (A szágópálma megnevezés a Metroxylon sagu növényre használatos, amely a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozik.)
Rendszertani besorolása:
A jelenlegi rendszertani
osztályozás a virágos vagy magvas növények (Spermatophyta) kládhoz tartozó
külön törzsként kezeli a cikászokat (Cycadophyta). A Cycadopsida osztály
Cycadales rendjében a bunkóspálmafélék (Zamiaceae) és a stanger-cikász félék
(Stangeriaceae) családja mellett a cikászfélék (Cycadaceae) egy nemzetséggel és
megközelítőleg 105 fajjal képviseltetik magukat. A Cycas nemzetséget további 7
szekcióra tagolták, amelyekből a Cycas revoluta az egyes számú Asiorientales
szekcióba tartozik.
Etimológia:
A Cycas név Carl Nilsson Linnæus (1707 –
1778) svéd természettudóstól származik, aki Hendrik Adriaan van Rheede tot
Drakenstein (1636 – 1691) 1682-ben Todda Panna néven leírt növénye
illusztrációjának felhasználásával alkotta meg nemzetséget a modern botanika
számára. Linné úgy gondolta, hogy Rheede Hortus Indicus Malabaricus című
gyűjteményes kötetében szereplő növénye megegyezik a Theophrasztosztól (Kr. e.
~371 – ~287) fennmaradt (κύκας) néven illetett
növénnyel – a görög természettudós metszetén valószínűleg egy dumpálma (Hyphaene
thebaica) látható –, és a téves értelmezés eredményéül, kizárólag a megjelenés
alapján nevezte el a csoportot a Theophrasztosz által használt szó latinizált
változataként Cycas nemzetségnek.
A fajnév a latin „revolutus” kifejezésből származik,
amely visszatekeredőt jelent, utalva ezzel a fiatal levelek alakjára.
A növény leírója Linné egy „apostola”, Carl Peter
Thunberg (1743–1828). A svéd természettudós az Uppsala Egyetemen volt Linné
tanítványa, és a Holland Kelet-indiai Társaság hajójával jutott el Japánba.
1776-ban a rövid ott tartózkodása alatt jó néhány fajt gyűjtött össze és írt
le, tudományos tevékenységének eredményeit az 1784-ben megjelent Flora Japonica
című munkájában tette közzé.
Todda Panna
Elterjedése:
Természetes élőhelye Japánban van, Kyushu (Kjúsú)- és a
Ryukyu-szigeteken (Rjúkjú- vagy más néven Nanszei-szigetek) de kisebb
állományok megtalálhatóak Kína keleti részén Fujian (Fucsien) tartományban
(Lianjiang Xian, Xian Ningde). Igaz, ez utóbbi területeken az 1960-as években
még szórványosan elterjedt növény mára csaknem teljesen kipusztult az
természeti katasztrófák, az élőhely csökkenése és legfőképp a túlzott gyűjtés
miatt. Legtöbbször a partközelben, gyakran meredek sziklafalakon tenyészik. A
japán cikász számos apró szigeten szinte egyetlen növényként fordul elő,
amelynek feltételezett oka, hogy a hollók és varjak a magokat magukkal viszik,
majd a húsos, külső maghéj elfogyasztása után ezeket a magokat elhullajtják,
így azok a szirteken kicsíráznak. Eredeti élőhelyén többszázezer növényt tartanak
számon, így a legkevésbé veszélyeztetett faj a nemzetségből.
Származása:
Az általánosan elfogadott nézet szerint a cikász-szerű növények, és talán a valódi cikászok a
földtörténeti óidő (paleozoikum) felső-karbon időszakában jelentek meg. A
szárazföldi növényvilágban egyértelműen a perm időszak volt a nyitvatermők
uralomra jutásának időszaka. Ekkor jelentek meg a páfrányfenyők, és kezdek
elterjedni a cikászok is. A triász időszak végére már sok helyütt dominánsak
voltak, bár vannak adatok, amelyek arra utalnak, hogy a cikászok és a páfrányok
még sokáig uralták a biomasszát. Küllemük nem sokat változott az elmúlt 150 –
200 millió évben, amit bizonyítanak a triász korból az ősmaradványokként is
megőrződött lenyomataik, részleteik. Élő kövületnek tekinthetőek, évmilliókon
át a kihalási eseményeket túlélve szinte változatlan megjelenéssel maradtak
fenn. A fosszilis bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy az
Asiorientales szekcióba tartozó Cycas revoluta és a Cycas taitungensis a
nemzetség többi fajától mintegy legalább 30 millió évvel ezelőtt vált külön.
A fentiekkel némileg ellentétben egy, a Science folyóiratban közzétett új tanulmány egészen mást állít a cikászok eddig ismert, illetve feltételezett származásával kapcsolatban. Dr. Nathalie Nagalingum és munkatársai a cikászok 11 nemzetségének, a jelenleg ismert fajok megközelítőleg kétharmadának vizsgálata során megállapította, hogy a ma élő növények mintegy 12 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, így az az emblematikus jelző, mely szerint "élő kövületekről" van szó, a valóságban nem állja meg a helyét.
Botanikai leírás:
A Cycas revoluta – a Zamia furfuracea
mellett – a legelterjedtebb faj a családból a hazai kereskedelmi forgalomban,
így a nemzetségből szinte kizárólag ezzel növénnyel találkozhatunk.
Gyökérrendszerére jellemző, hogy egy erős központi
gyökérből számos oldalgyökér ered. A nitrogénszegény területeken a talajon vagy
a talaj fölött lévő látványos másodlagos gyökereiben nitrogénkötő
cianobaktériumok (Anabaena) élnek szimbiózisban a növénnyel. A kifejlett növény
törzse a 2 – 5(8) méter magasságot is elérheti, átmérője pedig 25 – 40 cm-t.
Törzse általában nem ágazik el, de a japán kolostorok elé ültetve gyakran
előfordulnak olyan matuzsálemkorú példányok, amelyeken jó néhány levélüstök
díszíti a sok esetben többszáz éves cikászt. A növény törzsét a lehullott
levelek elfásodott levélalapjaiból álló pikkelypáncél fedi. Kérge szürkés vagy
barnásfekete, pikkelyes.
Spirálisan álló szárnyasan összetett levelei a törzs
csúcsán üstököt alkotnak. A levélgerinc rövid, 5 – 10 cm hosszú, tüskézett,
négyszögletű keresztmetszettel. A levelek merevek, bőrszerűek, színük fényes
sötétzöld. A fiatal levelek ennél világosabbak, sérülékenyebbek, merevségüket
az összegöngyölt szőrös levélkezdemények csak a teljes kinyílásuk után érik el.
A növénynek több színváltozata létezik, az aranysárgától a tarka levelűig. A 60
– 150 cm hosszú, sárgás színű levélgerincen 70 – 150 pár, szabályosan
elhelyezkedő levélke található. A levélkék a levéllemez középső részén 8 – 20
cm hosszúak, 0,3 – 0,6 cm szélesek, és a levélgerinccel 45°-os szögben állnak.
Visszatekeredett levélkék
Fotó: George Shepherd
Levélüstök
Fotó: 内田成康
Virágtakaró nélküli virágai kétlakiak, azaz a termős és
porzós virágzatok külön növényeken fejlődnek. A porzós virágzat igen látványos,
felálló, halványsárgás színű, 30 – 60 cm magas és 6 – 16 cm átmérőjű. A termős
virágzat gömbszerű, a termőlevelek a magkezdeményekkel a hajtás csúcsán
tömötten állnak. A japán cikász elsődlegesen szélbeporzású növény, de a
Yonaguni-szigeten élő populációjának vizsgálata során kiderült, hogy a
beporzásban részt vesz az ott gyakori Carpophilus chalybeus is. Magját vörös
színű, húsos külső maghéj (sacrotesta), és kemény, sima felületű vagy hosszanti
irányban barázdált sárgásbarna színű belső maghéj (sclerotesta) burkolja. A mag
20 – 30 mm hosszú és 15 – 10 mm széles. Alakja gömbszerű, kissé elhegyesedő.
Női és hím ivarú virágzat
Fotó: Forest & Kim Starr
Felhasználás:
A cikászok törzsének belsejében
keményítőben gazdag bélszövet található, amely szágót raktároz (ebből származik
a Cycas revoluta egyik magyar, közönséges neve is, a japán szágó), és
élelmiszer-előállításra a bélszövetből, illetve a növény magjának belső
táplálószövetéből származó szágólisztet használják. Mivel a növény minden része
– különböző mértékben bár, de – mérgező, főzéssel, áztatással vagy pörköléssel
kell kivonni a mérget, hogy a szágóliszt fogyasztható legyen. A tradicionális
japán konyhában is szerepet kap a nem túl gyakran a Cycas revoluta magjának
felhasználásával készített miso (japán nevén: sotetsu miso, nari), amely egy
erjesztett, sűrű paszta. Jellemzően levesekbe, öntetekhez és pácoláshoz
használják. A miso általánosságban – a cikász magvai helyett – főtt szójababból
készül, amelyhez rizst vagy árpát adnak. Erjesztve alkoholos italt is
készítettek belőle. A növény gazdasági jelentőségére jó példa, hogy a 18.
században a szigetországból a kivitelét halálbüntetéssel sújtották.
Japán újkori történelmének vízválasztó pillanata volt az
1923. szeptember 1-én történt nagy kantói földrengés, majd a nagy gazdasági
világválság. A cukor kereskedelmi értéke csökkent, és a válság a főként
cukornádtermesztéssel foglalkozó Okinawa-sziget lakóit magával ragadta. Az
emberek kénytelenek voltak az őshonos növényzetet felhasználni az éhhalál
ellen. Annak ellenére, hogy tisztában voltak a Cycas revoluta fogyasztásának
mérgező hatásával, az elszegényedett termelők feldolgozták a növény törzsét az
éhség legyőzésére. Ennek eredménye a cikász-pokol néven (Sotetsu-Jigoku)
említett sorozatos és hosszan tartó betegségek megjelenése a szigeten. A
növényben az elsődleges méreg a cycasin, de ezen kívül tartalmaz ß-N-metilamino
L-alanint (BMAA) is, amely egy neurotoxin. A mérgezés tünetei hányás, hasmenés,
gyengeség, rohamok, májelégtelenség, belső vérzések végtagbénulás és
idegrendszeri károsodás is lehetnek. Klasszikus betegség a
Parkinsonizmus-demencia komplex, amely során a Parkinson-kórra jellemző
mozgásos tünetek, elbutulás és bénulás jelentkeznek.
A Japán Gyógyszerkönyv nem tartalmazza, mint
gyógynövényt, de a hagyományos kínai orvoslásban szerepet kapott
vérzéscsillapító hatása miatt.
Levele közkedvelt alapanyag a virágkötészetben, az
Egyesült Államokba évente csaknem 3 millió levelet exportálnak. Ázsiában
jellemzően a temetkezésben használják dekorációként, ennélfogva más területen
nem túl kedvelt díszítőelem. Tájképi felhasználása csak a trópusi és
szubtrópusi klímájú országokban jöhet szóba, de szobai dísznövényként mindenütt
elterjedt.
Környezeti feltétel:
Bár nem tartozik a legkönnyebben
tartható szobanövények közé, némi odafigyeléssel végigkísérhet minket és néhány
utánunk következő generációt az élete során. Fényigényes növény, fejlődési zavarait
is általában ennek hiánya okozza. Ilyenkor megnyúlt, erőtlen leveleket hoz,
melyeken a levélkék ritkán állnak, világoszöldek, és gyakran el is pusztulnak.
Ez nem jelenti egyben a növény pusztulását is, ám intő jel a tartását illetően.
Jó vízáteresztő-képességű termesztőközeget igényel, ezért talajába keverjünk
kertészeti perlitet, alginitet, sódert vagy homokot. Nyáron a fejlődési
időszakban gyakrabban öntözhetjük, de a téli időszakban hűvös és világos
teleltető helyre és pihenési időszakra van szüksége. Ilyenkor az öntözést is
visszafogottan végezzük. Kiváló szárazságtűrő növény (xerofiton), a levelét
vastag kutikula és viaszréteg borítja, így jellemzően nem a kiszáradásától,
hanem a túlöntözésétől kell tartani. Tavasztól őszig a szabadban nevelhető,
ilyenkor a növény megerősödik, és minden bizonnyal elegendő fényhez jut. A
hazai klímán nem érdemes kísérletezni a kiültetésével, a -6°C alatti
hőmérséklet ugyanis már komoly károkat okozhat.
Minden növénytermesztéssel foglalkozó szakember más
talajkeverékre esküszik a Cycas revoluta nevelése esetében, a legfontosabb
kritériumoknak tökéletesen megfelel az
1 rész alginit
1 rész tőzeg moha
1 rész apró szemű fenyőkéreg
1 rész homok
1 rész fekete komposzt keveréke.
Művészi téli védelem a Kiotói Botanikus Kertben
Szaporítás:
A Cikász revoluta kétségtelenül a legnépszerűbb cikász a
világon. A természetben előforduló cikászokról a növények védelme miatt ritkán
kerül kereskedelmi forgalomba szaporítóanyag, de a termesztésben előforduló
növényekről százezerszám importálnak magokat Japánból és a nagyobb kínai
termesztőterületekről (Guangdong) szerte a világba. A szaporítás magvetéssel
történik. A növény magja pár napos beáztatás után 1-2 hónap alatt 25 °C
hőmérsékleten könnyen kicsíráztatható. A magokat a talajon elfektetve kell csíráztatni
úgy, hogy a mag 2/3 része a talajfelszín alatt legyen. A csíráztatáshoz a
legmegfelelőbb a tőzeg és perlit 50:50 arányú keveréke. Az idősebb növények
törzsén gyakran fiatal sarjak találhatóak, amelyek a növény vegetatív
elterjedését biztosítják. A sarjakat a tavaszi leválasztás során a már
ismertetett földkeverékbe kell elültetni, így ezzel a módszerrel, mérsékelt
öntözéssel, 25 °C hőmérsékleten szerencsés esetben új növények nevelhetőek.
Leggyakoribb betegségei:
A cikászoknál leggyakrabban tartástechnológiai hibákból
eredő élettani betegségekkel találkozhatunk. A helytelenül megválasztott, nem
megfelelő vízelvezetésű termesztőközeg miatt a túlöntözéstől könnyen pangó víz,
ettől pedig gyökérrothadás következhet be. A nyári időszakban, ha nagyon magas
a hőmérséklet, és a növényt ritkán öntözzük, akkor az alsó levelei
sárgulhatnak, leszáradnak. Ez utóbbi az idősebb növényeken található több éves
levelek esetében természetes folyamat is lehet. A helyesen összeállított
talajkeverék szerkezete megfelel a növény igényeinek, és általában elegendő
mennyiségben tartalmazza azokat a tápanyagokat, amelyek létfontosságúak a
cikászok növekedéséhez és az életműködésükhöz szükséges energia előállításához.
Ha egy adott elem nem áll megfelelő mennyiségben a növény rendelkezésére, akkor
különböző hiánytünetek, élettani betegségek jelennek meg. A tünetekről a pontos
kiváltó okot nem minden esetben könnyű felismerni, pedig nagy figyelmet kell
fordítani rá. A helytelenül táplált növény gyengül, így nő a betegségek iránti fogékonysága
is, és szélsőséges esetben akár a cikász pusztulásához is vezethet.
A leggyakrabban előforduló hiánybetegségek és tüneteik
Nitrogénhiány:
A növény számára szükséges tápelemek közül a nitrogénnek
van a legnagyobb jelentősége. A nitrogén fehérjealkotó, és leginkább a
vegetatív szervek növekedését és fejlődését segíti. A nitrogént a cikászok
nitrát- és ammóniumion formájában veszik fel a talajból, és ebben különös
szerepe van a már említett szimbiózisnak, amely révén a növény több vizet és
tápanyagot képes felvenni a talajból. A nitrogénhiány tünetei kezdetben az
idősebb leveleken jelentkeznek, amelyek megfakulnak, halványzöldek lesznek, míg
a fiatal levelek továbbra is normális zöld színűek maradnak. Később az egész
növény megfakul, a levelek sárgászöldek lesznek, a fejlődés lelassul, majd
megáll. Nehezíti a hiánytünet felismerését az, hogy az alsó levelek sárgulása
természetes folyamat is lehet, hiszen az elöregedett levelekből a mobil
tápanyagok egy részét a növény visszaszívja. A nitrogénhiány a szabadban nevelt
cikászoknál könnyen kialakulhat hosszan tartó esőzések után, mert a talajból a
nitrogén, mint oldható elem kimosódhat. A hiánytünet könnyen megszüntethető
nitrogéntartalmú levéltrágyázással, illetve a talaj tápanyag-utánpótlással.
Vashiány:
A vas a legtöbbször a megfelelő mennyiségben jelen van
ugyan a talajban, de számos okból felvehetetlenné válhat. Ez történhet a
kimondottan meszes, szikes talajok esetében, ahol a különböző vízben oldódó sók
felhalmozódnak a talajban. Ezt a felhalmozódást okozhatja a kemény víz vagy a
túlzott műtrágyázás is. Vashiányos tünetek jelennek meg a növényen a tömör, a
túlságosan nedves, rossz vízgazdálkodású talajon, továbbá abban az esetben, ha
a növény átültetése során mélyebbre kerül, mint eredetileg volt. Vashiány
esetén a növény klorofiltartalma csökken, és a fehérjeszintézis gátolttá válik.
A hiánybetegség jellegzetes tünete a klorózis, amely elsősorban a fiatal
leveleken jelentkezik. A levélkék világosodnak, sárgulnak, de a
nitrogénhiánytól eltérően nem teljesen egységesen, a levélerek zöldek maradnak.
Súlyos hiány esetén a levél szinte teljesen kifehéredik. A vashiány tüneteit
kiváltó okok megszüntetése után a talajon keresztül végzett utánpótlás mellett
hatékonyabb a kelatizált vas-vegyületekkel történő levéltrágyázás.
Magnéziumhiány:
A magnézium a növények zöld színét adó klorofillnak a
központi eleme. Jelentősége legfőképpen a növények asszimilációs folyamataiban
van, amely során az növény a felvett anyagokat átalakítja, és beépíti saját
szervezetébe. A magnéziumhiány során a klorofill pusztulásából eredő tünetek az
idősebb leveleken jelennek meg először. A cikászok alsó levelein a levélkék
sárgás árnyalatúvá válnak, de a levélgerinc és környéke még hosszabb ideig zöld
marad. A leghatékonyabb védekezés a gyökérzónába juttatott vagy
levéltrágyázásként felhasznált keserűsó, vagy más néven magnézium-szulfát
adagolás.
Mangánhiány:
A mangán jó néhány alapvető életfolyamatban részt vesz,
mint pl. a fotoszintézisben vagy az oxidációs-redukciós folyamatokban. Hiánytünete
elsősorban az erősen meszes, karbonátos talajba ültetett növénynél fordul elő.
A mangánhiány tünetei a cikászok fiatal leveleinek felső harmadán jelentkeznek.
A szürkészöld foltok megjelenését sokszor jellegzetes elhalás követi, amely
során a levélkék begöndörödnek. A hiánybetegség okozta kár mérsékelhető
kelát-komplexekkel történő levéltrágyázással vagy beöntözéssel.
Cinkhiány:
A sejtek a nehézfémek közül a vas után a cinket
tartalmazzák legnagyobb mennyiségben. A növényekben lejátszódó számos biológiai
folyamatban a cinknek fontos szerepe van, jelentős enzimalkotórész és
enzimaktivátor, fontos szerepet játszik a növények nitrogén-anyagcseréjében.
Hiánytünetei a – vashiányhoz hasonlóan – a fiatal leveleken jelennek meg. A
növény gyakran kisebb méretű, satnya leveleket fejleszt. A levélgerinc és a
levélkék levélgerinchez közeli részei zöldek maradnak, a levélkéken
szabálytalan foltokban halvány, fehéres-sárgás elszíneződés jelentkezik.
Cinkhiány esetén cink-szulfáttal (ZnSO4) történő kezeléssel (közvetlenül a
talajba vagy lombtrágyaként) a további tünetek megelőzhetőek.
A levéltrágyák, mind szervetlen sók, mind pedig
kelatizált vegyületek formájában igen hatékonyan alkalmazhatók a
mikroelem-hiányos állományok tápláltsági állapotának javítására, de a
technológiai művelet nem helyettesítője, hanem kiegészítője a növény talajon
keresztül történő trágyázásának. A levéltrágya megtapadását és felszívódását a
növény levélfelszínét védő vastag kutikula gátolhatja. Súlyos tápanyaghiányos
állapot esetén a különböző tünetek együttesen jelentkezhetnek, megnehezítve a
probléma kiváltó okának pontos felismerését. A régóta tartó és nem kezelt
tápanyaghiányos állapot legtöbbször levélvégi elhalással is társul.
Károsítói:
Magyarországon a leggyakoribb dísznövénykárosítók a japán
cikászt sem kerülik el, elsősorban fiatal levelein a pajzstetvek okoznak
károkat, de az általuk kiválasztott mézharmaton a korompenész is megtelepedhet.
A pajzstetvek megjelenésére már csak azért is érdemes figyelni, mert azok
károkozása a növényen a nem túl gyors fejlődés miatt sokáig éktelenkedhet.
Főként a szobában nevelt példányoknál a takácsatka is megjelenhet.
Felhasznált irodalom:
- De
Luca, P: A historical perspective on cycads from antiquity to the present. Mem.
New York Bot. Gard. 57: 1-7. 1990.
- Botanikai
közlemények, 63-64. kötet, Magyar Biológiai Társaság. Botanikai Szakosztály,
Magyar Természettudományi Társulat. Növénytani Szakosztály, Akadémiai Kiadó,
1976.
- Dános
Béla: Farmakobotanika, Argumentum, 1997.01.01. – 484 oldal
- Turcsányi
Gábor (szerk): Növénytan. Kossuth, 2005.
- Gfeller,
Roger – Shawn Messonnier: Small Animal Toxicology and Poisonings. Mosby. 1998.
Pp 305-306.
- Dr.
Kalocsai Renátó – Dr. Schmidt Rezső – Dr. Szakál Pál: A levéltrágyázás
jelentősége és alapjai. Agro Napló VIII. évf., 2004.
- Dr.
Habil. Sárdi Katalin: Agrokémia – A növénytáplálás alapjai. Veszprémi Egyetem
Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, kari jegyzet, 2003.
- David
L. Jones: Cycads of the World. Smithsonian Institution Press, Washington, D.C.
2002.
- Yu-Chung
Chiang et al: Paraphyly of organelle DNAs in Cycas Sect. Asiorientales due to
ancient ancestral polymorphisms BMC Evolutionary Biology 2009. 9:161
- William
Shurtleff – Akiko Aoyagi: The Book of Miso: savory, high-protein seasoning. Ten
Speed Press, 2001.
- Tiong
Kiong Lim: Edible Medicinal and Non-Medicinal Plants: Volume 1, Fruits.-
Springer, 2012.
- Masumi
Kono – Hiroshi Tobe: Is Cycas revoluta (Cycadaceae) wind- or insect-pollinated?
American Journal of Botany. 2007. 94:847-855.
- N. S. Nagalingum, C. R. Marshall, T. B. Quental, H. S. Rai, D. P. Little, and S. Mathews: Recent Synchronous Radiation of a Living Fossil. Science 11 November 2011: 796-799.Published online 20 October 2011.
- Chen
Jiarui – Dennis Wm. Stevenson: Cycadaceae. Flora of China 4: 1–7. 1999.
- Loran M. Whitelock: The Cycads. Timber Press, 2002.