2012. március 9., péntek

Olea europaea – dicsőség és béke

Az olajfa Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger menti mediterrán régióban sokhelyütt termesztett növény. Az éves olajbogyótermés a világon megközelítőleg 20 millió tonna, amelynek több, mint felét az európai országokban, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban és Portugáliában termesztik. Az egyik legrégebbi kultúrnövény, amelynek legfontosabb terméke a gyümölcse, és az abból sajtolt olívaolaj. A hihetetlen kort megélő olajfákra számos utalás esik a Bibliában is, az Olajfák hegyénél a Gecsemáné kertben még ma is jó néhány matuzsálemkorú növény él, amelyek minden bizonnyal tanúi voltak Jézus tanításainak.


Olíva
Woodville, Hooker, & Spratt: Medical Botany (1832)

Legfeljebb 8-10 m magasságú, lassú növekedésű örökzöld fa vagy ritkán cserje. Az olajfa a természetben az európai mediterrán égövön karsztbokor erdőkben, száraz területeken, jellemzően meszes talajon tenyészik. Törzsének felülete a fiatal példányoknál sima, világosszürke színű, idősebb korában csomós, és gyakran elcsavarodott. Fénytelen hajtásai ezüstös zöldek vagy ezüstös szürkék, kopaszok. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék lándzsásak, nyelük rövid, szélük sima vagy szabálytalanul fűrészes. A 4 – 10 cm hosszú, 1 – 3 cm széles bőrszerű levéllemez felül fényes zöld, a fonákon világoszöld. A végálló, buga virágai sárgásfehér színűek, illatosak és májusban nyílnak. Termése csonthéjas, a kemény magot húsos burok fedi.

A tűző napot jól tűrő, könnyen nevelhető dézsás növény. A talaj iránt nem túl igényes, a meszes, köves talajokat éppúgy elviseli, mint az agyagos homokot. Tavasztól őszig a kertben vagy teraszon tartható, de télen tanácsos világos, hűvös helyen vinni. Néhány fokkal fagypont fölött akár kevés fénnyel rendelkező helyiségben is átteleltethető. Télen visszafogottan öntözzük. A kiszáradásra, a kevés fényre, és télen a száraz melegre levélszáradással és levélhullással reagál. A metszést és a csonkolást jól tűri. A visszametszés hatására a növény zömökebb lesz, elbokrosodik. A dézsában tartott növényt akár hosszútörzsű fácskává is alakíthatjuk. Magyarországon szabadföldben csak nagyon védett helyen nevelhető, de a kiültetés helyének pontos megválasztásával sem garantálható, hogy ellenáll a zord hidegeknek… Csaknem esélytelen. Azért egyet kiültetek, béke legyen vele…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.